Keresés

A kusánok szerepe mára egyértelmű a buddhizmus belső-ázsiai terjesztésében, egészen Kínáig. I. (Nagy) Kaniska kusán császár a Kr. u. 2. század első felében jól megtervezett politikai szándékból karolta föl ezt a vallási irányzatot. (Persze nem ő volt az első, hisz tulajdonképpen a kusánok itt már a baktriai és indiai hellének nyomdokain haladtak. Majd őket a heftaliták szintén hasonlóan politikai megfontolásokból követték.)

A kusán időkben az Amu-darja menti fontos átkelő és kereskedelmi központ Tarmiδ, Termed (azaz a mai Termiz, Üzbegisztán) városáig léteztek buddhista szentélyek, zarándokhelyek.

A szogd és hvárizmi területek azonban mindvégig megőrizték túlnyomóan zoroasztriánus jellegüket.

Már Hérodotosz is tudósít az irániak "temetkezési" szokásairól. A zoroasztriánusok nem sírokba, temetőkbe temetkeztek. A természet által lecsupaszított csontokat osszáriumokban helyezték el.

A legenda szerint maga Zoroaszter is egy ilyen helyen lelt nyugalomra Baktra/Balkh városa közelében. Balkh különleges fontosságú városa volt a régi iráni civilizációnak, így talán nem véletlen az sem, hogy ennek közelében létesült a híres Nau Bihár (szanszkrit Nava Vihára) buddhista kolostorkomplexum, ami a heftalita időkben jelentős világi hatalommal is bíró "államegyházi" súlyt is birtokolt. Kései muszlim beszámolók szerint olyan fontos zarándokhely volt ez a buddhisták számára, mint a Kába a muszlimoknak. (Állítólag Buddha egyik fogát is őrizték itt ereklyeként.)