Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
bluebalu Creative Commons License 2015-05-26 16:44:21 24783

ezeket például régebbi fórum hozzászólásokból másoltam ki, mint tapasztalatot  a gyógyszerről és a kórházi kezelésről:

 

Kérdésem: akad-e itt valaki, aki ismeri a Risperdal nevű, mániás állapotok elleni gyógyszert? Szakorvos tanácsára szedem immár egy hete, és kellemetlen depresszív tűneteket idéz elő, jelentős mértékben lassítja az ingerületáttevődést, csökkenti a szexuális késztetéseket. Szívesen abbahagynám, de ebben az esetben viselkedésem csapongóvá, meggondolatlanná és kontrollálatlanná válik. A pszichiáter sajnos elfelejtette megemlíteni, mennyi ideig kell ezt a készítményt szedni. Igazán örvendetes volna, ha a két szélsőséges állapotból végre sikerülne valami egyensúlyra kerülnöm, de ez nem igazán akar sikerülni, és immár alaposan kezdek ettől kiborulni. Valószínűleg az állásom is ugrott. Az esetleges válaszokat előre is köszönöm.

 

A kórházi kezelés, egy egység javulást hoz, három egységet viszont ront. Javulás #1.: hangulati konszolidáció Rontás #1.: Pszichiátriai stigmatizáció #2.: Önértékelés romlása #3.: Pontatlan diagnózis, szükségtelen kezelések fennállásának veszélye

Előzmény:
bluebalu Creative Commons License 2015-05-26 16:34:58 24782

Értelek, tehát te azt érzed h használ a gyógyszer...?

 

Én úgy tudom h nem volt még ilyen a családban, nem tudok öröklésről...

Látszólag jó élete volt, kitűnő közeli tanuló volt egy gimiben, illetve még most is az, törekvő, társasági ember látszólag. 

 

Télen volt egy depresszív időszaka. amiből családi segítséggel látszólag kijött. Jelenleg nagyon pörög, nehéz kezelni, sokszor össze-vissza beszél, mintha nem is ő lenne, és egész nap megy, nem lehet otthon tartani, elszökik, az interneten lejáratja magát, a megbeszélteket nem tartja be, beszólogat, provokál, semmi belátása, szándéka nincs a változásra, minden téren kritikátlan, túlzó) Ezt megelőzően soha semmi probléma nem volt vele, látszólag...március végétől tart ez az állapot...

 

Mi soha nem korlátoztuk, mindenben támogattuk, biztattuk, segítettük...a lelki betegségek általános és elsődleges kiváltó oka sztem a kényszer, az elnyomás és mi soha nem kényszerítettük semmire....
Szerintem túl nagy volt a váltás a Waldorfból a gimibe minden átmenet nélkül, a bátyja egy másik gimibe ment nulladikba, azt szerettük volna ha ö is, de ő a fejébe vette h átmenet nélkül megy, ahol a Waldorfból jöve is kitűnőként és az osztály motorjaként teljesített....magától várta ezt el, mi egyáltalán nem vártuk ezt tőle, sőt....Nevelőapám, akit szerettek 2012-ben váratlanul meghalt illetve az én külön költözésem 2003-ban. Nagyon jó viszonyom volt vele és biztos megviselte h nem voltam ott napi szinten (6 éves volt) Szerintem ezek adódtak össze nála, főleg a gimnázium és borították el....eddig bírt ellentartani illetve saját maga maximalizmusának megfelelni....én így látom....

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!