Végre történt valami:
múlt kedden személyesen mentem el a Fájdalom Ambulanciára, mivel telefonon képtelen voltam elérni őket. Beadtam az utolsó CT-eredményt, öt perc múlva már kaptam is időpontot péntekre. Szuper rendesek voltak, azt mondták, hogy ne aggódjak a várakozás miatt, mert egyrészt le tudják fektetni Páromat, másrészt a daganatos betegek prioritást élveznek. Pénteken odamentünk, kb. 10 percet várakoztunk, aztán jött Dumula doktornő, megvizsgálta Páromat, elkérte az összes eddigi zárót (kedden mondták, hogy hozni kell), és kért 20 percet, hogy áttanulmányozza. Majd visszajött, és az volt az első kérdése a CT-eredményt lobogtatva, hogy ezt látta-e orvos. Mondtuk, hogy persze, az onkológus. És milyen kezelést kapunk, volt-e MRI, kap-e sugarat. Mondtuk, hogy semmit, csak zoledronsavat. Erre nagyon türelmesen elmagyarázta, hogy az szuper a csontoknak, de sajnos a dögök bent vannak a lágyrészekben is, azok ellen nem hat. Azt is mondta, hogy a 12. órában vagyunk, hiszen Párom még nem bénult meg, kicsit csodálkozott is, hogy viszonylag jó állapotban van, tudja mozgatni a végtagjait és nincsenek vizelési gondjai. Azonnal sürgősséggel beutalt MRI-re (először, mióta július 8-án diagnosztizálták a tüdőrákot) és megbeszélt egy időpontot keddre egy radiológussal. És teljesen új fájdalomcsillapítókat írt fel, kicsit sem csodálkozva azon, hogy az onkológus által felírt Donalgin, Kataflam és Fentanyl nem hat. Azt mondta, hogy ők úgy tapasztalták, hogy a Fentanyl csontáttétes fájdalmakra nem olyan hatásos. A radiológus szintén nagyon kedves volt, részletesen elmondott mindent, amit én ugyan már régóta tudok, de Párom nem tudta, vagy úgy tett eddig, mint aki nem tudja. Sajnos, az elmúlt másfél hónapban a csigolya-áttétek tovább romlottak, két csigolyában a dögök már elérték a gerincvelőt. Több időt töltött velünk, mint az onkológus az elmúlt 3/4 évben összesen! Még aznap meg is kapta az első sugarat, és azóta járunk minden nap, összesen 5X4 Gy-t fog kapni, hétfőn az utolsót.
Szó volt arról is, hogy szívesen átjönnénk további kezelésekre a Kékgolyóba. Azt mondta, megpróbálja elintézni.
Most azon töröm a fejem, hogy előbb írjak az onkológusnak és a főigazgatónak Tbálintra egy levelet, amelyben megkérdezem, hogy miért úgy kezelték Páromat, ahogy, vagy konzultáljak ügyvéddel. Mert a doktornő metakommunikációjából egyértelműen kiderült, hogy nagyon hanyagul, nemtörődöm módon kezelték Páromat. Az a szemét adja a zoledronsavat - ami jó -, ugyanakkor azt mondta, hogy ekkora és ennyi csigolya áttétet nem lehet sugározni. Nem konzultált gerincspecialistával, ami pedig kötelező, nem írt fel segédeszközöket, mindössze annyit mondott, hogy óvatosan mozogjon. Ölbe tett kézzel nézte volna végig, ahogy Párom lebénul és mondta volna, hogy mennyire sajnálja.
Hát, ez van, most reménykedünk, hogy hat a sugár és hogy ott tudjuk hagyni a törökbálinti onkológust. |