Keresés

Lovas vagy sem, az íjászt minden időben gyűlölték. Csak persze a saját íjászt nem sújtotta megvetés.

A hősiesség, a szép halál amúgy is a vesztesek erénye.

A lovasíjász harcmodort lehetséges hősiesnek/férfiasnak tekinteni középkori mércével? Szerintetek a lovasíjász harcmodort lehetséges hősiesnek tekinteni a középkorban?

Nyilazgatunk elfutunk, visszatérünk nyilazgatunk egyet újra... No de ebbe hol marad a bátorság,és a férfiasság, az erő?

Az íj csak un. távolbaható fegyver (ranged weapon), tehát úgy lehet használni hogy elkerüljük vele a közvetlen fizikai konfliktus lehetőségét, a kézitusát, ráadásul lóval gyorsan el lehet vágtatni ha meleg a helyzet...és újra visszatérni.

Elgondolkodtatok azon hogy vajon a Vikingek pusztításait kemény harcmodorát és teljesítményeit(gyalogos harc) mindenütt nagyra tartják, pedig ugyanúgy pusztítottak törtek zúztak öltek Európában mint a lovasíjász nomád népek, köztük a Magyarok ősei is.

A szemtől szembe való kemény harc, a kézitusa kardal vagy szálfegyverekkel sokkal férfiasabb, ott test-test elleni fizikai küzdelemről van szó, ahol nagy szerep jut az erőnek is. A Vikingeket valószínűleg utálták akár a kalandozó magyarokat a pusztítások miatt, azonban az előbbiek kapcsán az európaiakban tisztelettel félelemmel vegyült a gyűlöletük haragjuk, addig az utóbbiaknál (elvágtató majd visszatérő távolból íjjazgató lovasíjászok) pedig csak dühvel vegyült. Tudjátok ez a tipikus "kerüljön csak a kezeim közé egyszer az a kis szerencsétlen" dühös érzés hatotta át őket.

Nem véletlen hogy középkori krónikáink képeiben is a lovagok viszik a főszerepet (hősiesség férfi erő szimbólumai), a lovasíjjászokat nem vagy csak nagyon ritkán jelenítik meg.

Nézzétek meg ezt 1080p HD-ra állítva ezt a rövid videóbejátszást (3. perc 32. mp-től), és megértitek:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Ebmfnob7ItY#t=212