Nagyon rokonszenves hozzáállás.
Egy bipoláris valószínűleg nem minden állapotában alkalmas a szülői feladatra, a bíróság nem feltétlen ítélné gyerekeket neki, ha tájékozott, vagy szakértőt von be. Egy válás tehát rosszul is érinthetné a feleséged, mert magára maradhat.
Ha meg akarod menteni a kapcsolatotokat, szerintem így különélve kellene a konszolidálására lépéseket tenni, hogy megnyugtasd, ne tartson tőled. Találkoznod kellene vele rendszeresen nyilvános helyen - a gyerekek miatt is. Esetleg rendszeres elektronikus levelezésbe kezdesz vele, ha hajlandó rá. El kellene jutnotok odáig, hogy a betegségéről nyíltan tudjatok egymás között beszélni, és érezze, hogy így is elfogadod, szereted őt, és már jobban érted az addigi kapcsolatotok problémáit. Ez akár hónapokba is telhet, de rá kellene szánni, és megéri, ha ezalatt sikerül kettőtök köztött felépíteni valamit. Azalatt szervezhettek a gyerekekkel együtt közös programokat is.
Ha valóban rendszeresen jár orvoshoz, és szed gyógyszert, van betegségtudata, és ez jó. Ez reményt ad arra, hogy az érzelmi ingadozásai csökkenthetőek. Akkor azért tisztázni kellene, miért titkolta előtted. Ha nem szed gyógyszert, nem jár orvoshoz, fontos szereped lehet a betegségtudata kialakításában, és hogy elvidd orvoshoz.
Minél többet meg kellene tudnod erről a betegségről általában, és ha sikerül konszolidálni a kapcsolatotokat, és van orvosa, el kellene jutnod az orvosához, hogy fogalmat alkoss az ő helyzetéről, kikérd a tanácsát. Ha nincs orvosa, neked kellene segítened, hogy eljusson jó szakemberhez.
Amikor az egyik barátom kapcsán egy orvost erről a betegségről kérdeztem, azt válaszolta: Egy bipolárissal való kapcsolatodban az történik, amit te akarsz. Hözzáteszem, nyilvánvalóan ez nem alap semmiféle visszaélésre, és egy tisztességes kapcsolatban értelmezhető, hogy az történik, amit te (is) akarsz. Az orvos állítását a személyes tapasztalataim nagymértékben igazolták. Hozzá kell tennem, nagyon alaposan tájékozódtam erről a betegségről, és nem hagytam magam kiforgatni a sarkaimból, amikor dübörgött az érzelmi hullámvasút.
Miután amikor rossz a kedélye, érzelmileg is nehezen kapcsolódik a világhoz, ezért mondhat akkor olyat, hogy nem szeret. Nem a hangulatingadozásokban mondottak döntik el, mit gondol kettőtökről.
Az általad elmondottakból én azt is kiolvasom, hogy a kettőtök közti hangnemért és a félelméért te is felelős vagy. Ha új alapokra akarod helyezni a kapcsolatotokat, nem kerülhetsz olyan indulati állapotba, hogy a másik azt érezze, hogy mindjárt megütöd. Számomra ez nem tűnik irracionális érzésnek. Magam nem egyszer éreztem úgy eddigi életem során, hogy ha nem úgy viselkedem, amint tőlem a másik, egy férfi elvárja, meg fog ütni. Például, amikor egy volt bokszoló, szerelő, irreális árat kért a munkájáért. Nem beszélt sokat, sőt, nem is emelte fel a hangját, csak éppen a szemében volt valami kiszámíthatatlan indulat. És egyszer előfordult, hogy valaki meg is ütött. Egy bipolárisnak sokszor nagyon jó antennái vannak, nem kerülik el a figyelmét a legkisebb részletek sem. A veréstől való félelem - a gyengébbik joggal érzi így - egy zsarolt, szorongatott állapot, nem azt teszi, mondja, amit gondol vagy szeretne. Tehát ezek után nagyon fontos, hogy fokozottan figyeljetek arra, hogy közösen szülessenek a család életét érintő döntések, kompromisszumra törekedve, és tudatosan teret engedve a másik vágyainak is. És személy szerint neked arra kellene törekedned, hogy kiszámítható, kiegyensúlyozott társa legyél a feleségednek, ami biztonságérzetet ad neki.
Nem hordom a zsebemben a bölcsek kövét. Hallgass meg minél többeket. |