Keresés

"úgy tűnik, mintha a Sur Bulcsú másik neve ... lenne"

Pallas Nagy Lexikona: "Sur vagy vagy Assur, német krónikások szerint a magyarok egyik »királya«, vagyis vezére volt, s 955. Bulccsal, Botonddal és Lehellel együtt ő intézte a magyaroknak Németországba való betörését. Pajzsán ezüst keresztet viselt, melyet az augsburgi csatavesztés után Eberhard gróf, az ebersbergi vár ura elvett tőle, hogy egyházi ékszereket készíttessen belőle, őt magát pedig fogoly vezértársaival együtt Henrik hercegnek adta át, ki őket Regensburg keleti várkapuja előtt felakasztatta. Pray (Dissert. IV. 72.) s újabban Marczali szerint (Mill. történet, I. 182.) Sur neve alatt a magyar úr, vagyis Bulcsu lappanghat, de ők is utalnak rá, hogy Sur (Tsour) Konstantinos császárnál (37. fej.) mint besenyő név szerepel. Csur és Sur mint helynevek is többször előfordulnak."

Fehér M. Jenő ehhez azt teszi hozzá, hogy a méltóságnév az akkád šarrura mehet vissza, s a szakrális uralkodói funkció részben a parthus Szuren családnál is megőrződött. Nyssen és Sonntag Der Gott der wandernden Völker c. könyvére (Walter, Freiburg im Breisgau, 1969) hivatkozva írja a következőket: „Sur király még a hadakozás folyamán is papi ruhában vezette lovasait ütközetre, arany csengőcskék csilingeltek köntöse aljára varrva … A Lech mezei csata után 955-től ez a »tintinabulával« díszített köntös a német-római császárok koronázási díszei közé tartozik. (I. m. 167.)”

Mint arra korábban felhívtuk a fugyelmet, az Augsburgnál harcoló seregek egyik vezérét Adalbert szerint (Vita Henrici II Imperatoris) Assurnak, a Chronicon Ebersbergense szerint viszont Surnak hívták. A hangtani összefüggésekről annyit, hogy Frye, Rollinger és mások szerint Asszíria és Szíria esetében – eredetüket tekintve – szinonim helynevekről van szó.

(Parthus topik 7830.)

Babenbergi Adalbert írja Jámbor Szent Henrik császárról szóló legendájában: „Nagy Ottó idejében, azéban, aki, úgymond, a Lech folyónál Hitvalló Szent Udalrik idejében leverte a magyarokat, és királyaikat, tudniillik Lélt és Assurt, akasztófára köttette fel Regensburgban, mivel a hercegek kérték, hogy ott történjen meg..." (…tempore Magni Ottonis, illius, inquam, qui ad Licum lumen sub sancto Oudalrico confessore Ungaros prostravit et reges eorum, Lelium videlicet et Assur, Ratisponae, principibus hoc ieri adiudicantibus, in patibulo suspendit…)

Ez alapján még inkább úgy tűnik, hogy Bulcsú és Sur (Assur) ugyanaz a személy!

Az Ebersbergi Krónika szerint Lélt és Súrt Eberhard gróf fogta el Ebersberg váránál, és díszeikből 3 font aranyat és sok ezüstöt adott saját egyházának kegytárgyak készítésére: "Az ungrok Súr királyát és Lél vezérét más ungrokkal együtt levitték Eberspergbe, de míg a királyt és a vezért visszaküldték Regensburgba, a maradék ungrokat ... elengedik" (Sur regem et Leli ducem Ungrorum sum aliis Ungris ad Ebersperch detulerunt; sed regem et ducem Ratisponam regibus remittentes, reliquos Ungros … inmiserunt).

Ez alapján úgy tűnik, mintha a Sur Bulcsú másik neve, esetleg a valódi személyneve lenne.

"Bulcsú azonban az Istennel való szövetséget megszegvén sokszor egész népével a rómaiak ellen ment. Amidőn ugyanezt forralta a frankok ellen is, fogságba került, és Ottó császáruk által fára húzatott"

Szabó Pál az 'ágasra húzatta' kifejezést javasolja, mivel Bizáncban akkoriban az volt a gyakorlat, hogy egy villás fára akasztották fel a halálra ítélteket. A bizánci krónikaírók hasonlóan jártak el tehát, mint a pajzsra emelés terminus alkalmazásakor: a megszokott bizánci fordulatokat használták az idegen viszonyok, élethelyzetek jelölésére. Zonarasznál viszont azért feszítik keresztre Bulcsút, mert a crucifixio intézményét eltörlő Nagy Konstantin óta az erre vonatkozó kifejezést a villás fára történő akasztásra használták (pl. a Digesta/Pándekta kompilátorai a crux helyébe egyszerűen furcát írtak).