Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2015-03-18 14:12:42 137

Ha még jársz erre....

 

Beszéltem az orvosnőmmel édesapád esetéről....azt mondta, hogy igen a kemo alatt előfordulhat csont áttét, mert a kemo nem nagyon befolyásolja a csontokban lévő folyamatot!

Amikor mondtam, hogy mennyire érintettek a csigolyák, azt mondta, hogy akkor kizárt, hogy az a kemo alatt keletkezett, annak jóval előtte el kellett kezdődnie!

 

Említettem az orvos magatartását, mire azt mondta, hogy az orvos gondolhatott arra, hogy maga a daganat okozza a fájdalmakat....nem említettem, hogy azt mondta az orvosotok, hogy egészségesnél is előfordul, mert nem akartam, hogy olyan látszata legyen, hogy az orvos ellen beszélek!

 

Egyébként mi újság?

A hozzászólás:
gezira5 Creative Commons License 2015-03-08 22:47:57 134

Én se tudnám csinálni, de ha valaki ezt választotta, akkor - óóó, nincsenek nagy elvárásaim empátia, együttérzés, neem - de minimális korrektséget elvárnék. 

Mindegy már, mindenki cipeli a maga keresztjét, csak nekem túl sok jutott belőle az elmúlt 1 évben.

 

Előzmény:
lingar4 Creative Commons License 2015-03-08 22:36:24 133

Haldoklókkal együtt dolgozni óriási teher és stressz lehet. Biztosan saját identitásukat is védik azzal, hogy az empátiát minimálisan gyakorolják, mert másképp ők se bírnák ki. Nem lehet minden beteggel és minden családdal együtt halni. Erre nagyon kevesen alkalmasak és nekik is van lelkük. Például nem közlik, hogy a palliatív ellátás mit takar. Egyáltalán, semmit nem jósolnak és a kérdések elől is kitérnek. Nem lennék képes ezt tenni nap mint nap. Nekünk is jutott érdesebb modorú meg kedvesebb, de ettől se az életkilátások se a kezelés nem lett se jobb, se rosszabb. Én biztos nem tudnám betegként ez a canossát végigjárni, csak nem tudom, képes leszek-e azt a pillanatot még ép ésszel felmérni, amikor ki kell szállnom. Pillanatnyilag ez a legnagyobb félelmem.

Igen, láttunk itt már néhány nagy küzdőt, meg csendesen elfogadót: az eredmény sajnos ugyanaz lett. Anyukámnál az utolső időben azt kértem, semmivel ne akarják meghosszabbítani az életét, de mindent kövessenek el, hogy fájdalma ne legyen. Ezt maximálisan betartották. Vártam, hívtam a megváltó halált és ma sem úgy él emlékeimben, ahogy kopaszon elment, hanem a pár évvel ezelőtti alakjában, amikor még ő ő volt. Egyedül maradtam, mert bár a családom támogatott, ezt a küzdelmet és önmarcangolást nekem kellett végigcsinálnom. Most 8 hónap után még mindig fájó seb. De nem tudtuk meggyógyíttatni.

És  jönnek a sárkányfüvek, a látó, a csodagyógyítók ezt a lelkiismeretfurdalást drága pénzre váltani.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!