Keresés

Részletes keresés

gezira5 Creative Commons License 2015-03-08 22:47:57 134

Én se tudnám csinálni, de ha valaki ezt választotta, akkor - óóó, nincsenek nagy elvárásaim empátia, együttérzés, neem - de minimális korrektséget elvárnék. 

Mindegy már, mindenki cipeli a maga keresztjét, csak nekem túl sok jutott belőle az elmúlt 1 évben.

 

A hozzászólás:
lingar4 Creative Commons License 2015-03-08 22:36:24 133

Haldoklókkal együtt dolgozni óriási teher és stressz lehet. Biztosan saját identitásukat is védik azzal, hogy az empátiát minimálisan gyakorolják, mert másképp ők se bírnák ki. Nem lehet minden beteggel és minden családdal együtt halni. Erre nagyon kevesen alkalmasak és nekik is van lelkük. Például nem közlik, hogy a palliatív ellátás mit takar. Egyáltalán, semmit nem jósolnak és a kérdések elől is kitérnek. Nem lennék képes ezt tenni nap mint nap. Nekünk is jutott érdesebb modorú meg kedvesebb, de ettől se az életkilátások se a kezelés nem lett se jobb, se rosszabb. Én biztos nem tudnám betegként ez a canossát végigjárni, csak nem tudom, képes leszek-e azt a pillanatot még ép ésszel felmérni, amikor ki kell szállnom. Pillanatnyilag ez a legnagyobb félelmem.

Igen, láttunk itt már néhány nagy küzdőt, meg csendesen elfogadót: az eredmény sajnos ugyanaz lett. Anyukámnál az utolső időben azt kértem, semmivel ne akarják meghosszabbítani az életét, de mindent kövessenek el, hogy fájdalma ne legyen. Ezt maximálisan betartották. Vártam, hívtam a megváltó halált és ma sem úgy él emlékeimben, ahogy kopaszon elment, hanem a pár évvel ezelőtti alakjában, amikor még ő ő volt. Egyedül maradtam, mert bár a családom támogatott, ezt a küzdelmet és önmarcangolást nekem kellett végigcsinálnom. Most 8 hónap után még mindig fájó seb. De nem tudtuk meggyógyíttatni.

És  jönnek a sárkányfüvek, a látó, a csodagyógyítók ezt a lelkiismeretfurdalást drága pénzre váltani.

 

Előzmény:
gezira5 Creative Commons License 2015-03-08 22:05:49 132

A Párom NEM fekszik kórházban...

A Párom életét a rák tette tönkre, de az orvos tette idő előtt szenvedéssel telivé. Igen, az orvos a felelős abban, hogy nem vizsgáltatta ki két hónappal ezelőtt, az első tünetek megjelenésekor. És nem, nem állítom, hogy félrekezelték, megkapta az elérhető legjobb cuccot. De nem kaptunk semmilyen segítséget, se az életvitel tekintetében, se a kilátások tekintetében, se a mellékhatások tekintetében, semmiről nem mondott soha semmit, gyakorlatilag nem kezelt bennünket nemhogy egyenrangú félként, hanem sehogy. 2-3 perceket szánt rá a kemó előtt, hogy elmondja, milyen szuper a vérképe. Soha egyetlen kérdésünkre se kaptunk tőle értékelhető választ - és nem azt kérdeztük, hogy mennyi van hátra. 

Igen, úgy gondolom, hogy egy érzéketlen tahó, aki az első pillanatban eldöntötte, hogy Párom annyi és olyan kezelést kap, amennyit okvetlenül muszáj, és azon túl tökmindegy, hogy mi van vele, hogy érzi magát, mivel lehetne kicsit komfortosabbá tenni a hátralévő időt, mert úgyis meg fog halni. Ezt érzem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!