A legsötétebb rémlátomásaimat is meghaladja az eredmény: egyértelmű progresszió a tüdőben + csontáttét 6 db csigolyában, amelyekből 3 beszűrődik a gerinccsatornába.
És az a gyilkos december óta nyugodt lélekkel ráírta a kemó zárókra, hogy nincs új keletű panasza. Holott karácsony óta minden kemónál és minden kontrollnál mondta, hogy a fáj a háta és a dereka. Nem hiszem el, hogy egy onkológus ne tudná azt, amitől én laikusként rettegtem, de azzal nyugtattam magam, hogy "A" tüdőonkológus nem lát okot a csontszintigráfiára vagy egyéb vizsgálatra, akkor én miért idegeskedjek? Pedig lehet, akkor még nem volt érintett 6 csigolya és a csatorna, és nem volt 3 cm-es az áttét...
A platina visszavitte felére, a monoterápia pedig, amit december óta kap, gyakorlatilag szétrobbantotta a rákot.
Ennyit tud a híres nyugati orvoslás. Ezentúl mindenkinek azt mondom, hogy ha nem műthatő, akkor a kemó csak árt. Lehet, hogy ha nem kapja a kemót, akkor sokkal lassabban terjedt volna szét az a dög, nem ilyen robbanás-szerűen 3 hónap alatt.
Péntek reggel óta alig tud lábra állni.
Van valakinek tapasztalata gerinc-áttétben? Mit lehet ilyenkor tenni, hogy legalább kicsit elviselhetőbb legyen az "élete"? Mivel tudok neki segíteni? |