Keresés

"a szkütha Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta"

Máshogy adja elő Santrûk (Szinatrokész) parthus nagykirály naṣibinai oszlopfelirata, mely Ál-Szebéosz VII. századi örmény püspök jóvoltából maradt fönn. Eszerint Parthiát egy heftalita vezér ragadta el a Szeleukidáktól:

"Antiokhosz országlásának tizenegyedik évében a parthusok lerázták a makedónok igáját, és az euthaliták királyának fia lett az uralkodójuk, akinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népe meghódolt … Ezek a parthusok fejedelmei, akik atyjuknak, Arszáknak halála után uralkodtak Balhban a kusokon."

(Thaddée Mihrtad Mihrtadiantz, Konstantinápoly, 1851, 10., közli Lukácsy)

Orosz ferdítésben: "На 11-м году царя Антиоха восстали парфяне, и освободились от рабства македонского. Воцарился великий Аршак, сын царя тетальского в Бахл-Шахастане, в земле кушанской, и ему подчинились в рабство все народы востока и севера. Царь Аршак со всем своим войском пошел войною с востока на Вавилон, во владения вышеупомянутых царей, чтобы там основать свое царство; и он достиг Вавилона."

"Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta ... Az aparnosz daák állítólag Maiótisz fölötti daák közül vándoroltak ide, akiket ... parioszoknak neveznek"

Harmatta szerint az Amu-darja (Óxosz) és Szir-darja (Tanaisz, Jaxartész, Orxantész) között élőket az ókorban háromféleképpen emlegették:

- óperzsa feliratokon: Sakā tigraxaudā (csúcsos süvegű szakák)

- baktriai nyelven: maššagatā (az Avesztában maša-, mašya-, mašyāka- = ember, férfi)

- önelnevezésük: daha (khotáni nyelven = ember, férfi)

Arrianosz a daákat és a masszagétákat szerepelteti Transzoxiana (Transzoxania) lakóiként, amiből Harmatta arra következtet, hogy a két elnevezés szinonimája egymásnak (Közép-Ázsia ókori történetéhez, in: Antik Tanulmányok 2003/1).

Arrianosz, Curtius Rufus és más szerzők leírásai alapján a dahák Baktriától északkeletre és Szogdiától keletre élő nagyállattartó-lovas nép voltak.

According to his biographers, Alexander later also incorporated Dahae into his own cavalry (Arrian, Anabasis 5.12.2; cf. Curtius Rufus, 7.7.32). They were described as “horseriding” bowmen (cf. Appian, Syriaca 167) and were said to have lived in the wastes northeast of Bactria and east of Sogdiana. At least some of the Dahae must thus be placed along the eastern fringes of the Karakum desert, near ancient Margiana, a conclusion confirmed by information found in some other classical sources (e.g., Ptolemy, Geog­raphy 6.10.2; Tacitus, Annales 11.10). It is possible that the Dahae were thus responsible for nomadic invasions of Margiana and Areia some time around 300 b.c.e., in which the towns of Alexandreia and Heracleia, the first located in Margiana, the latter apparently in Areia, were destroyed (cf. Pliny, Historia naturalis 6.47-48; 33; 6.67; Strabo 11.516).

Dahistān, Dahestān, Dahēstān: ‘a town in Gurgān, i.e. in ancient Tabaristān’

http://info.filg.uj.edu.pl/zhjij/sec/store/sec-13.pdf

Sztrabón szerint tehát Arszakész az aparn (parn) nép vezére volt, és az ő élükön foglalta el a Kr. e. 3. század közepén Parthiát. Iustinus a szeleukida kormányzó nevét is közli, szerinte az aparn vezér Andragorasztól ragadta el a hatalmat (XLI, 4, 6–8). Ez eddig teljesen világos. Ami nem igazán érthető – különösen a tartománynév ősiségét illetően –, hogy Ammianus miért próbálja Parthia nevét a parnoktól (aparoktól) eredeztetni: "az országot Parthiának kezdték nevezni az alacsony származású Arsacesről, aki kora ifjúságában rablóvezér volt, lassanként azonban jobb útra tért, és jeles tettek egész sorával magasra emelkedett" (XIII, 6, 2). Arszakész esetleg valami emigráns csoportot vezetett volna vissza?

Dahákat már Xerxész egyik felirata is említ (Dahā)¹. Cunningham úgy gondolta, egyszerűen rablókról, útonállókról, ellenségről van szó². Sten Konow norvég indológus viszont már 1912-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a khotáni szaka nyelvjárásban egyszerűen 'férfi'-t jelent ez a kifejezés, ami teljes mértékben megegyezne az óperzsa daha- népnévvel³. Ezt a magyarázatot fogadja el Harmatta János is⁴, Harold Walter Bailey khotáni szaka szótárára⁵ hivatkozva.

¹ Roland G. Kent: Old Persian Grammar, Texts, Lexicon; American Oriental Society, New Haven, 1953, 151.

² Sundeep S. Jhutti: The Getes, in: Sino-Platonic Papers 127 (2003. okt.)

³ Vedic "dasyu”, Toxri "dahä”; in: Festschrift Vilhelm Thomsen, Lipcse, 1912, 96–7.

⁴ Közép-Ázsia ókori történetéhez; in: Antik Tanulmányok XLVII (2003), 65.

⁵ Dictionary of Khotan Saka; Cambridge University Press, London, 1979, 155.

Klasszikus források a szeleukida korszakban emlegetnek egy aparn, parn nevű népet arrafelé, az Ókhosz folyó vidékén. Az Ókhoszt többnyire a Türkménisztánban eredő Tedzsennel (Taǰen, Teǰend) azonosítják. Ez a mai Irán felé határvonalat képez, úgy folyik tovább az afgánokhoz.

Sztrabón írja: "Amikor a Tauroszon túl fekvő vidékek fellázadtak, minthogy Szüria és Média királyai, akikhez azok a területek tartoztak, átpártoltak, a megbízottak és Euthüdémosz emberei mindjárt átállásra bírták Baktrianét és az egész közeli vidéket. Azután a szkütha Arszakész, aki a daák egy részén, az Ókhosz mellett lakó, parnoszoknak nevezett nomádokon uralkodott, betört Parthüaiába, és elfoglalta." (XI, 9, 2) "Az aparnosz daák állítólag Maiótisz fölötti daák közül vándoroltak ide, akiket xandioszoknak vagy parioszoknak neveznek, bár abban nincs általános megegyezés, hogy a Maiótisz fölött lakó szküthák között daák is volnának. Arszakész állítólag ezek közül származott." (XI, 9, 3)

Nekem nem tűnik túl életszerűnek, hogy egy majdhogynem távol-keleti, mongóliai-mandzsúriai népesség mindenkit legyőzve, mindenen átgázolva néhány év alatt a Kárpátok lábánál tűnik fel.

A khoraszáni- közép-ázsiai származás földrajzilag sokkal hihetőbbnek tűnik.