Keresés

A zsuan-zsuan név ejtése valójában az újkori kínai rou-rán leírt változata. Eddig oké, de a türk győzelem körüli időkben a posztklasszikus kínait kéne figyelembe venni (A.D. 600-1450), mert akkor a kiejtés ńǝw ńen volt. (柔然)

Ha annak a népnek ez a saját elnevezése volt, vagy más, nem kínaitól való, akkor valami ilyesmi nevű népet kellene keresni. Kínai talán nem volt, mert a karakterek jelentése: gyenge/lágy + igen/olyan. 

Mellékesen, az Orkhoni Köveken rajta vannak az avarok, ami azt jelenti, hogy vagy egy ott maradt részük (már ha zsuanzsuan), vagy a többek által állított (forrás igazolja) fehér-hunok egy részéről van szó, akik a délre vonuláskor "avar" néven a volt "Szauvira Királyságot" foglalták el az Indus felső folyásánál, s mint behódoltak, ott voltak a kagán temetésén a felirat szerint.

Haussig keményen vitatja a zsuanzsuanokkal való azonosítás De Guignes óta elterjedt tételét. Szerinte a kínai források A-pa területén Nyugat-Turkesztánt értik. Az európai avarok 558-ig, Nyugatra történt menekülésük időpontjáig a Khoraszán északi részén laktak, az örmény forrásokban Apr Šahrnak, a perzsa forrásokban Abar Šahrnak nevezett területen. Theophüalktosz szerint is az avarok a perzsákkal szomszédságban laktak.  Szebeósz ezt az egykori vidéket Aprxharnak, Avar Birodalomnak nevezi.

"miért pont az uarnak megfelelő avar név vált volna az uarkhoniták népnevévé"

Szádeczky-Kardoss Samu: "A valóságban ... a theophylaktosi var és a közkeletű avar szó egyazon névnek két változata lehet esetleg: az (a)var elnevezés az egyik néprész nevének a nép egészére való alkalmazásával lett összefoglaló etnonimikummá."

Vásáry István szerint az álavarokról szóló rész egy antik toposz: "Theophülaktosz tudósításában nyilván több nemzedéknyi történés van összesűrítve, s kronológiailag is sok hiba található benne, de kellő kritikával olyan alapvető történeti tényeket tudunk kihámozni belőle, amelyeket semmilyen más forrásból nem ismernénk. A birodalom alapítása után a türkök először az abdeleket vagy más névenheftalitákat győzik le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat – teszi hozzá Theophülaktosz –, akik 557-ben jelennek meg Bizáncban és Európában, s akiket Theophülaktosz álavaroknak(pszeudoavaroi) tart. Az igazi avarok egy része, miután a türkök leverték őket, Taugasztba (Észak-Kína türk Tabgacs elnevezésének valamilyen torzított formája) menekült, másik részük pedig Mukriba húzódott (a türk feliratok Bükli országa …). Az álavarok, akik Európában jelentek meg, nem ezektől, hanem az oguroktól származnak, s nevüket csak azért vették fel, hogy a környező népeket megtévesztve félelmet ébresszenek bennük. Ugyanakkor azt is megmondja Theophülaktosz, hogy az avarok egy részét uarnak, másik részüket pedig khunninak hívják …Először is le kell szögeznünk, hogy az egész álavar probléma, melyet Theophülaktosz vetett fel, és mely oly sokáig gúzsba kötötte a kutatást, csak álprobléma. Álavarok ugyanis nem léteznek, s ma már bizonyosan tudjuk, hogy ez esetben a bizánci szerző antik mintákat követett az álavarok történetének megkonstruálásával. Egy olyan antik elbeszélést alkalmaz itt az avarokra, melyet már Tacitus is felhasznált Germaniájában. Ezek szerint az álavar kérdést ki kell iktatnunk a vizsgálatunkból. Legvalószínűbb, hogy a bizánci forrásokban avarnak, illetve uarkhonitának nevezett népet azonosítanunk lehet a kínai források zsuanzsuanjaival, s ezt, akárcsak a hiungnu–hun azonosítást, először J. Deguignes vetette fel több mint kétszáz évvel ezelőtt. A zsuanzsuan–avar azonosítás végeláthatatlan viták forrása lett, és sem pro, sem kontra nincsen a kérdés véglegesen eldöntve. Anélkül, hogy megnyugtató választ tudnánk adni, csak pár szempontra szeretném a figyelmet felhívni. Láttuk már a hiungnu–hun azonosítás esetében, hogy bár bizonyos a két név nyelvi azonossága, ez még nem jelent biztos támpontot a kérdés eldöntéséhez, mert a népnév története nem azonos a nép történetével, még ha sok mindent el is árul róla. Ugyanígy most is leszögezhetjük azt a kétségtelen tényt, hogy a heftalitáknak két törzscsoportját, akárcsak az Európában megjelenő avarok két fő részét, uar, ill. hun néven illették …A zsuanzsuan–avar azonosítás ellen is szól pár érv. A kínai források nem tudnak arról, hogy zsuanzsuan csoportok nyugatra menekültek volna, s megmagyarázatlan marad az is, hogy miért pont az uarnak megfelelő avar név vált volna az uarkhoniták népnevévé. Zavaró az a körülmény is, hogy a türk feliratok szerint egy apar nevű nép is részt vett Kül-tegin temetésén, s ez esetben nem gondolhatunk arra, hogy ezek az aparok a zsuanzsuanok maradványai."

Theophülaktosz Szimokattész álavarokról szóló szöveghelye:

"Ez év nyarának beköszöntésekor az, akit a türkök keleten kagánnak tisztelnek, követeket küldött Maurikiosz császárhoz, és levelet szerkesztve abban győzelmi híradásokat írt le. A levél felirata szó szerint így szólt: »A rómaiak császárának a kagán, a hét nemzetség nagyura és a hét világtáj uralkodója.« És valóban maga ez a kagán háborúban legyőzte az abdelok fejedelmét (azokról beszélek, akiket hephthalitáknak mondanak), s megszerezte e nép feletti uralmat. E diadallal nagyot emelkedett, Sztembiszkhagant is szövetségesévé tette, és így hajtotta szolgaságba az avarok népét. Persze senki ne vélje, hogy mi tévesen adjuk itt elő ama idők eseményeinek történetét; ne tegye ezt abban a hisztimben, mintha az Európában és Pannónia táján lakó barbárok lennének az avarok, akiknek az odaérkezése Maurikiosz császár koránál régebben történt. Eme Duna vidéki barbárok ugyanis csak hazugságból vették fel az avar elnevezést. Hogy valójában honnan származnak, azt rövidesen elmondjuk majd. Most visszatérünk elbeszélésünk fonalához: a legyőzött avarok közül egyesek azokhoz menekültek, akik Taugasztot tartják birtokukban. Taugaszt fényes város, s azoktól, akiket türköknek neveznek, ezerötszáz mérföldnyire fekszik.

Ez a hely határos az indiaiakkal. A Taugaszt tájékán tanyázó barbárok alkotják a legharciasabb és szám szerint a legnagyobb népet. Ez éppen nagysága miatt nem állítható egy sorba a világ többi népeivel. Az avarok közül mások, akik a vereség nyomán megalázó sorsra jutottak, a mukri elnevezésű néphez mentek. Ez a legközelebb él a taugasztokhoz, s nagy bátorsággal áll csatasorba részben azért, mert naponként gondja van a harci gyakorlatokra, részben azért, mert lelki alkatát a veszélyekkel szembeni szilárdság jellemzi. A kagán további vállalkozásra is indult, és az összes ogórokat (ogurokat) hatalma alá hajtotta. Pedig ez a nép a legerősebbek egyike, egyfelől nagy száma miatt, másfelől azért, mert a háborúra készülve gyakorolja magát a fegyverforgatásban. Ezek keleten élnek, ahol a Til folyó halad át, amelyet a türkök Feketének szoktak nevezni. E nép legrégibb vezetőinek a neve Var és Khunni volt. Róluk nyerték elnevezésüket egyes fajtájukbeli (tehát ogur) népek, akiket a var és khunni nevekkel illetnek. Midőn Iusztinianosz császár gyakorolta a hatalmat, eme var és chunni népekből az ősi törzs egy kicsiny része elfutott, és Európába vándorolt át. Ezek avaroknak nevezték el magukat, s vezérüket a kagán címmel tüntetik ki. Hogy honnan eredt nevük megváltoztatásának a szokása, elmondjuk semmiben az igazságtól el nem térve. A barsélt, az onogur, a szabir s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és khunni szökött néptöredékét; azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok. Ezért fényes ajándékokkal tisztelték meg az elfutottakat, s úgy vélték, ezek fejében bántatlanságot nyernek részükről. A varok és khunnik pedig, amint idegenbe futásuk kezdeti sikerét tapasztalták, saját nevüket avarra változtatták, így mintegy magukévá tévén a hozzájuk követséggel fordulók tévedését. Az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában. Mindenesetre egészen a mi időnkig az álavarok – mert így megfelelőbb őket nevezni – uralkodó nemzetségeik szerint megoszlanak, s egyik részük neve ősi hagyomány szerint var, más részük elnevezése khunni."