Nagyinterjú Berényi Csabával, a PINKK Pécsi 424 ügyvezetőjével 2015.01.29. 23:39 |
Január elején mérföldkőhöz érkezett a PINKK Pécsi 424 története, hiszen a csapat a viharos kezdés után lejátszotta immár a 100. tétmérkőzését is. Hiánypótló összeállítás következik, hiszen az oldalunkon saját szerkesztőségi anyagban, tehát nem sajtóközleményben, még nem jelent meg eddig interjú a PINKK ügyvezetőjével Berényi Csabával. Beszélgetésünk alkalmával a klubot érintő aktuális témák mellett visszatekintettünk az indulásra, az elmúlt két szezonra és arra is kitértünk, hogy a jövő mit hozhat a PINKK-nek.
Írta: Nagy Norbert
Bár a beszélgetésünk apropója a PINKK Pécsi 424 100. tétmérkőzése, előtte néhány napi aktualitásra térjünk ki. Lassan két hete állt munkába a csapat új vezetőedzője David Leman (a beszélgetést a PEAC-PINKK mérkőzést megelőzően rögzítettük – a szerk.). Milyenek az első benyomásaid a svéd szakemberről?
Kellemes benyomások alakultak ki. Az is, amit láttam tőle és az is, amit a játékosoktól visszahallok. Lelkesen és profi módon végzi a dolgát. A játékosok élvezik a munkát, kemény edzéseket vezényel. Más stílusban dolgozik, mint Roberto Hernandez, aki ezt megelőzően két évig irányította a szakmai munkát.
Nem kockázatos január közepén a hazai mezőnyt nem ismerő szakembert kinevezni?
Egy ilyen döntés mindig kockázattal jár. Magyar edzőt szerettünk volna, de a piacon nem tudtunk olyan elérhető szakembert találni, akire rá tudom bízni úgy a csapatot, hogy van tapasztalata a női mezőnyben. Ezért kénytelenek voltunk külföldi szakemberek között is szétnézni és keresni egy árban, illetve reményeink szerint szakmailag is megfelelő jelöltet.
Pénteken jelentettétek be Loucie Halvarsson szerződtetését, a svéd különítmény immár három főre nőtt a csapatnál. Nem tartasz attól, hogy ezzel egy kicsit felborul az egyensúly és megbomlik a csapategység?
Ennek inkább az előnyét próbáljuk megragadni, két svéd válogatott játékosunk van, illetve a svéd válogatott másodedzője dolgozik nálunk. Én azt mondom, hogy ebből akár jól is kijöhetünk. Ismerik egymást, együtt dolgoznak régóta. Külföldiek esetében, függetlenül attól, hogy honnan érkeznek, ilyen elkülönülést nem tapasztaltam. Magyar játékosok részéről sem érkezett ilyen visszajelzés. Amióta a PINKK létezik, hasonló számú légióssal dolgozunk. Klikkesedés nem volt jellemző a klubnál.
Az őszi szezon nem a várakozások szerint alakult a PINKK-nél az eredményeket tekintve. Miben látod ennek az okát?
Egyszer le kell ülnünk és alaposan átbeszélni a szakmai stábbal, hogy miért alakult így. Ha kicsit visszakanyarodunk, akkor elmondhatjuk, hogy Roberto az első év első negyedében vette át a csapat irányítását és ebben az évben elért egy bronzérmet. A második évben nagy küzdelem árán, a mélyről feljőve aranyéremig vezette a csapatot. Roberto arra számított, hogy amikor egy bajnoki cím után ide visszajön dolgozni, akkor mások lesznek a körülmények és könnyebb lesz kicsit a dolga. Egy másik kultúrából érkezve nem gondolt arra, hogy egy bajnokcsapatnak is olyan mostoha körülmények között kell dolgoznia, hogy három helyen kell edzenie és egy negyedik helyen játssza meccseit. Azt tapasztaltam, hogy ez megtörte és elveszítette azt a harmonikus viszonyt, ami korábban kialakult. Elkezdett döcögni a munka, magába fordult és úgy gondoltuk, hogy ebből már Roberto és a csapat sem tud kijönni. Végül a váltás mellett döntöttünk.
Ezzel változtak a célok az idei évre?
Én úgy gondolom, hogy a csapat kellően erős az új játékosokkal és az új edzővel. Ahogy alakultak az eredmények, a második és a harmadik hely sorsa az alapszakaszban egy-két pont különbségen fog eldőlni. Ha a hátralévő hazai meccseket tudjuk hozni – ami azért elvárható ettől a csapattól –, akkor a második, harmadik helyet meg tudjuk szerezni és ezzel elkerülnénk a Sopront a rájátszás első két fordulójában. Így pedig elérhető lenne a döntő. A kupában pedig szintén a döntőt tűztük ki célul. Ott nehezebb a helyzet, mivel a soproni ágra kerültünk és a papírforma szerint velük találkoznánk az elődöntőben. A legnehezebb ellenfélnek számítanak az összes csapat közül, így ott a döntő nehezebb. A bajnokságban még ilyen változások után is elérhetőnek tartom a finálét.
A keretben terveztek további változásokat?
Igazából nem. Megvan a magyar mag és megvannak a légiósok. Ha sérülés vagy egyéb váratlan dolog nem történik, akkor nem tervezünk változásokat. Ettől függetlenül még nincs lezárva a téli átigazolási időszak, ami akár a mi állományunkat is érintheti. Ha egyetlen légiósunkért sem érkezik visszautasíthatatlan ajánlat, akkor ezzel az állománnyal fejezzük be az évet.
Akkor térjünk rá a beszélgetésünk apropójára, január elején játszotta a PINKK a fennállása 100. tétmeccsét. Hol tart a klub azokhoz a célkitűzésekhez képest, amit a viharos 2012-es nyár után az indulásnál megfogalmaztatok?
Ahogy visszaemlékszem a kezdetekre, akkor az eredményeket tekintve célokat nem fogalmaztunk meg. Akkor az volt a cél, hogy alakítsunk ki egy olyan csapatot, ami egyszer talán elérheti azt a szintet, amit a korábbi pécsi csapat elért. Hozzunk létre egy olyan alapot, amivel stabilan tud működni a klub és évről évre fejlődik.
Titkon azért abban gondolkoztunk, hogy az első négy közé kerülésre esélyes csapat alakuljon ki, hiszen valahol ennek van értelme. A közönség és mi is ezt várjuk el magunktól. Az első év a nyögvenyelős indulás után bronzérmet hozott, a második év még szebb lett. Nyilván ebben szerencsénk is volt, de én azt mondom, hogy aki keményen dolgozik és mindent megtesz a sikerért, akkor néha a szerencse is mellé állhat. Nem reménykedtünk benne, hogy a második évben bajnokságot nyerünk. Az indulásnál ez dőreség is lett volna, de mindent megtettünk érte, hogy sikeresek legyünk.
Nem lehet megkerülni a kérdést. Látsz arra reális esélyt, hogy a PINKK egyszer Pécsett rendezze bajnoki mérkőzéseit?
Én úgy gondolom, hogy nincs reális mód erre. Szerintem ha lett volna erre bármi esély, akkor már megtörtént volna. Nyilván az első évben mindenki az érzelmi kilengések rabjává vált. Ha azonban valaki racionálisan nézi ezt a történetet, akkor a kosárlabda szempontjából az lenne az igazi, ha mind a két csapat Pécsett játszana. Ezzel egy igazán pezsgő kosárlabda élet alakulna ki.
Az egyesülésről nem érdemes beszélni. Aminek én láttam realitását, hogy akár az első, de főleg a második év után - a bajnoki címet követően -, egy gesztust gyakorolva lehetővé tegyék, hogy a két csapat egymás mellett élhessen. Ha ez nem volt elég arra, hogy az Önkormányzatnál belássák: nincs ennek semmi ésszerű akadálya, akkor ez már így is fog maradni. Én nagyon sajnálom.
Bennem adódik a kérdés: nem lett volna célravezetőbb az indulásnál saját jogon benevezni a második vonalba és megpróbálni feljutni, mintsem az oly' sokat emlegetett bajai játékjoggal elindulni az élvonalban?
Az alapkoncepció az volt, ha egy csapat önkormányzati segítség nélkül szeretne támogatókat találni egy olyan városban, ahol működik egy Önkormányzat által támogatott élvonalbeli csapat, akkor azt a második ligából nem lehet elindítani. Arra senkitől nem tudtunk volna pénzt szerezni, hogy a második ligás csapatunkhoz olyan játékosokat hozzunk, akikkel fel lehet jutni és ha majd ott leszünk az első ligában, akkor kivágjuk a rezet. Olyan sokismeretlenes egyenlet lett volna ez a játékosok és a szponzorok szempontjából, amit nem lehetett vállalni. Ha a második vonalban kezdtük volna el, már nem lenne PINKK.
A mai hazai sportfinanszírozási szerkezetet ismerve, önkormányzati támogatás nélkül lehet hosszú távon, gazdaságilag stabilan működtetni egy klubot? Itt természetesen nem egy-két szezon távlatára gondolok, hanem mondjuk 5-10 évre.
Ez nagyon jó kérdés, nagyon döcögősen és kemény költségvetéssel lehet ezt megoldani. Nyilván szükséges az, hogy vezetői szinten a bérköltségek a nullához közelítsenek és a történet ne arról szóljon, hogy sokan akarjanak jól megélni a kosárlabdából. Majd az idő megválaszolja ezt.
Nagyon nehéz, ahogy évről évre változik a gazdasági környezet, a törvények, a szabályok. Én már az elején is azt mondtam, hogy ezt sokáig nem lehet csinálni önkormányzati segítség nélkül. Ha bizonyos eredmények hatására sikerül egy komolyabb támogatót találni, akár névadót, mezszponzort vagy egyéb formában, akkor lehet. Sok kis támogatóval nehéz ezen a szinten tartani a klubot.
A végére még egy olyan témát érintsünk, ami a pécsi női kosárlabda kapcsán gyakran előkerül. Mennyire nehéz teher a múlt a játékosigazolásokat tekintve? Most beszéljünk elsősorban a saját csapatotokról. Konkrétan arra gondolok, tudna-e rutinos hazai „sztárokat”, akár egykori pécsi kedvenceket igazolni a PINKK?
Én azt tapasztalom, hogy ez a játékosok tekintetében csak pénzkérdés. Ha olyan eredményeket tudunk elérni, hogy az Európa Kupában elindulhatunk, az Euroligáról most ne beszéljünk, azt nem nagyon vállalja fel senki. Az Európa Kupának azonban van realitása és vonzó is tud lenni a játékosok számára. Ha tudunk ott jól szerepelni és adott egy olyan gazdasági háttér, hogy egy bizonyos fizetést tudunk biztosítani, akkor ezt meg lehet tenni.
Most úgy látom, hogy a külföldi csapatok pénztárcája is szűkül. Kezdenek azok a kapuk bezárulni, ahova egy-egy jobb magyar játékos el tudott menni. Ezzel együtt olyan sűrű lett a mezőny ezen a szinten, hogy nagyon komolyan bizonyítania kell bárkinek a csapatba kerüléshez. Az az időszak következhet, hogy a játékosok elkezdenek visszaáramlani külföldről. A kérdés az, hogy melyik lesz az a klub, amelyik ezt meg tudja fizetni. Nagyjából a mostani négy-öt élcsapat lehet a célállomás, de bárhol bekövetkezhet olyan változás, ami az ilyen terveket keresztülhúzza. Visszatérve a kérdésedre, nehéz ezt megmondani a PINKK esetében is. Én azt mondom, hogy akár ez a visszaáramlás Pécsre is megtörténhet, ha tudunk megfelelő hátteret biztosítani.
forrás: wbasket | 
