Keresés

Igen, néha az a legjobb, ha elfogadjuk, amin már nem tudunk sehogyse változtatni. Ha rá tudod magad hangolni arra, hogy jó lesz, akkor egész jó lesz a hatásfok is. Néha néha én is kopogtatom a jobb könyököm test felőli csontját, mert gerelyezem már 4. éve és ismert dolog a gerelykönyök (meg van teniszkönyök is, de az nem olyan drasztikus talán). Nem tudtam róla addig, míg nem kezdtem el. A könyök és az alkar izmait, inait, csontjait hatalmas terhelés éri, ami miatt gyulladások és folyamatos fájás alakulhat ki. Ezt szinte mindenigyik gerelyező ismeri. Mondom hogy kerüljem ezt el, mikor kezdtem érezni nemsokára a kezdetek után. Hát erre is bevetettem a különleges gyors pici mozgásokat és szoktam pöckölni a hüvelykujjammal (a mutatóujj alá feszítem és onnan szinte ki lehet lőni), vagy a kézfejem csontjaival ütköztetem az említett csontot - a csont nagyon jól vezeti a rezgést és így semmi problémám nincs ezzel. Van, hogy fél évig nem kell pöckölni vagy ütköztetni - elég a pici gyors mozgás itt ott, de többnyire már az se kell. Az elején meglepett, mert nem tudtam erről.......

ez nagy okosság, kell néha megalkudni, (ahogyan ELENGEDNI is) amúgy az ütögetés már folyik:)  javulást VÁROK tőle, tehát LESZ is !

Ha nem találsz rá megoldást, vagy valami miatt nem is lehet valamit tenni, akkor valahogy meg is lehet szokni. Nekem például már 63 éve meg kell szoknom, hogy gyakorlatilag nem hallok, 8-9 éves lehettem, mikor egy nyílvessző telibe találta a bal szemem felső sarkát (máig magamon viselem a nyomát, egy kicsit másképp működik az a szem). Vagy olyan 14 éve szinte majdnem kéttévágtam hosszanti irányban a jobb hüvelykujjamat - na akkor nagyon sok ideg is ketté volt vágva és azóta ez az ujj hidegebb, vagyis mikor kint vagyok télen sokáig, akkor az a hüvelykujj hamarébb hül le, mint a másik. Ezzel már együtt kell élnem.......