Keresés

Egyébként a bajuvárok netes források szerint Kr.u. 530 körültől kezdtek nyugat-északnyugat felől beszivárogni erre a vidékre, a Duna és jobbparti mellékfolyói völgyeiben, a Dachstein hatalmas sziklatömbjeit észak felől megkerülve. Amennyire az megállapítható, a bajuvárok beszivárgása többnyire békés volt, egyébként majdnem teljesen lakatlan vidékre érkeztek, mert jó fél évszázaddal korábban, Kr. u. 488-ban Odoaker király elrendelte Noricum provincia kiürítését, amelyet a romano-kelta provinciális népesség engedelmesen majdnem teljesen végre is hajtott, de csak majdnem, mert maradtak vissza kisebb romanizált népcsoportok, pl. Salzburg (Iuvavum), Lorch (Lauriacum) és Wels (Ovilava) környékén is.

De olyan nagyon jelentős számuk ezeknek a késő latin dialektust beszélő romanizált római-kelta lakosoknak nem lehetett.

Ennek a gyönyörű vidéknek a történelme is érdekes, persze nagy vonalakban hasonló Stájerország és Felső-Ausztria többi részének történetéhez.

Ami itten egyedi az az, hogy itt a sóbányászat már a Kr.e. III. évezredtől fontos szerepet töltött be az itteni emberek életében.

Maga a tartomány neve is erre utal, bár a Salzkammergut név meglehetősen kései eredetű, 1656-os az első okleveles említése.

A Salz a németben ugyebár a só, a Kammer ez esetben a császári kamarára, kincstárra utal, a Gut főnév pedig - többek között - javadalom, uradalom, birtok jelentésű.

Tehát lényegében a Salzkammergut "kincstári sóuradalmat" jelent, ha nagyon le akarjuk fordítani.

A XVII. sz. közepétől a sóbányászat és a sószállítás kincstári monopólium lett, erre az időre az osztrák Habsburgok kiszorították ebből az iparágból a salzburgi hercegérseket.

A Salzkammergut ügyeinek igazgatására egy ún. Salzamtot, azaz Sóhivatalt állítottak fel, a szó eredeti értelemben persze, mert a mai magyar nyelvben azokat a szervezeteket hívják sóhivatalnak, akik napi 8 órában nem csinálnak semmi hasznosat...

Ez a Salzamt Gmunden városában székelt, innen irányították a tartomány ügyeit.

De a Salzkammergut történelme sokkal régebbi időkre nyúlik vissza, egészen a paleolit időkig, majd röviden ezekről az ősi időkről is írok.

A Stájer-Enns-völgytől (Steirisches Ennstal) északra, a Landl-vidéktől pedig délre terül el a Salzkammergut festői szépségű vidéke. 

Kisebb részben Stájerország és Salzburg, nagyobb részben Felső-Ausztria szövetségi tartomány vidékén.

Ez tájképileg talán az egyik legszebb része Ausztriának, ill. az az osztrák régió, ahol talán a leginkább megmaradtak a népi hagyományok, a népzene és a népviselet.

Gyönyörű Dreigesangok (triók) és Viergesangok (kvartettek) hallhatóak ezen a vidéken szinte a mai napig.

Itt terül el festői szépségű Salzkammerguti-tóvidék, amelyet vagy féltucat nagyobb és sok kisebb tó alkot.

A jelentősebbek:

Attersee, Mondsee, Wolfgangsee, Hallstättersee, Grundlsee, Toplitzsee, Fuschlsee, Irrsee.

Mind közül talán a Wolfgangse és a Hallstättersee környezete a legszebb.

A Salzkammergutot  a 19. sz. közepétől a turizmus is kezdte felfedezni magának, ami bevételt és munkalehetőséget jelentett az itteni népességnek.

Majd ennek a vidéknek a történelméről is írnék néhány rövid hsz-t.