Sziasztok!
Segítségeteket szeretném kérni, mert már nagyon el vagyok keseredve. Van egy 4 éves ivartalanított lány cicám, akihez befogadtam az utcáról egy kb. 1,5 hónapos lány kiscicát. Az idősebb cicám nagyon érzékeny lelkű, tiszta szív cica, állandóan dorombolt, hízelget, imádott velem lenni, aludni...de félős természet Pl: amikor kozmetikushoz vittem bekakált félelmében. Az új kiscicát amikor hazavittem, az idősebb 2 napig le sem jött a házáról, csak fújt meg morgott. Beszéltem ismerősökkel, akiknek több cicájuk van lakásban, mondták, hogy ez egy természetes reakció, napok, hetek kérdése és összeszokik a két cica, megszokják egymás szagát...stb. Egy hét után rendeződni is látszódott a helyzet, elkedztek közeledni egymáshoz, volt cicapuszi, egymás szaglászgatása. Viszont mára (3hónap telt el) a kiscica teljesen átvette az uralmat otthon és terrorban tartaj a nagy cicát. Kisajátította a hálószobát, ahol előtte az öregebb cicával töltöttük az estéket. Ha be akar jönni az öregebb cica, a kiscica azonnal ráugrik, kikergeti. Eleinta azt gondotam, ez játék, de mosmát kezdem azt gondolni a nagy cica csak védekezik a folyamatos támadások ellen. Úgy látom bizalmatlan lett felém az öregebb cica, nem hagyja hogy megsimogassam, ha felmelem morog és el akar menni előlem, régebben ilyen nem fordult elő. A kisicica pedig folyamatosan kergeti a lakásban és ha látja, hogy az öreghez odamaegyek egyből támad. Tudom ilyenkor az öregebbre több figyelmet kell fordítani, amit Én szeretnék is, de egyszerűen nem hagyja. Gondolkoztam már cicapszichologusban is, de nem gondolom hogy Magyarországon foglalkozik valaki ilyennel. Ha valaki tudna adni tanácsot nagyon megköszönném! Azt szeretném, hogy mind a kettőjüknek boldog életet tudjak biztosítani. Kicsit kezdek belebetegedni, hogy látom az öregebb cicámon a depressziót, de a kicsit sem akarom senkinek és nem is fogom elajándékozni, hiszen "felelős vagy azért amit megszelídítettél". Kérlek segítsetek! |
