Nos, Bagatur már gyakorlatilag válaszolt is helyettem, de azért hadd mondjam el én is: elég sok mindent elolvastam Földi Páltól még jó pár évvel ezelőtt, és az a véleményem arról, amit csinál, hogy egyrészt etikátlan (mert plagizál, plagizál és plagizál), másrészt roppantul káros, mert hülyeségekkel tömi tele a gyanútlan olvasó fejét. Úgyhogy nem, nem fogom elolvasni a könyvét, nagyjából úgyis sejtem, hogy mivel kínálna meg.
Egyébként nem kell Földi Pált olvasgatnia az embernek ahhoz, hogy fura értelmezésekkel találkozzon Észak és Dél viszonyáról a rabszolgatartáshoz ill. a feketékhez. Elég a wikis szócikket böngészgetni. A rabszolgaságról szóló részt olvasgatván az embernek az a gyanúja támad, hogy Margaret Mitchell "Elfújta a szél" c. örökbecsűjét olvasgatja. Persze nyilván sok igazság van abban, hogy az északiak többsége maga is rasszista volt bizonyos fokig (hozzátenném, hogy a "fehér faj" felsőbbrendűségébe vetett megingathatatlanul szilárd hit az adott történelmi korban természetesnek számított), de azért az mégiscsak némileg túlzás, hogy az olvasó valami ilyesmivel találkozik: a rasszista északi jenkik ki akarták űzni Amerikából szegény feketéket akiktől undorodtak, akiket csak déli gazdáik értettek meg és fogadtak el igazán, a család szeretett tagjai voltak, együtt laktak, utaztak fehér gazdáikkal stb.
A téma alaposabb körüljárása érdekében hadd idézzek Urbán Aladártól:
"A néger rabszolga nemcsak munkájával tartozott gazdájának, de személyében teljesen ki volt szolgáltatva. Saját tulajdona nem lehetett, tilos volt megtanulnia írni, olvasni, és csak gazdája írásos engedélyével hagyhatta el az ültetvényt. Munkavezetői és felügyelői a legkisebb engedetlenségért megkorbácsolhatták és ha az áldozat ebbe belehalt, azt a törvények nem tekintették gyilkosságnak. A négerek élelmezéséről és elhelyezéséről is a tulajdonos gondoskodott, ennek követelményeit törvények vagy előírások nem szabályozták. A munkanap hossza, nők és gyermekek dolgoztatásának mikéntje is a gazda belátásától függött.
A NÉGEREK HELYZETÉRŐL szólva a korabeli beszámolók ugyanúgy különböznek egymástól, mint a mai tanulmányok. Abban azonban megegyeznek, hogy az észszerűség határt szabott a négerekkel való kegyetlenkedésnek, éheztetésüknek vagy agyondolgoztatásuknak. A rabszolgák behozatalának tilalma és a gyapotkultúra terjedése ugyanis növelte a rabszolgák értékét. Az 1850-es évek körül átlag 300 dollár volt egy fiatal, mezőgazdasági munkára alkalmas néger ára, az 1850-es évekre ez már meghaladta az 1200 dollárt is. Így elfogadható az az érvelés, hogy a Tamás bátya kunyhójá-nak szadista felügyelője nem általánosítható jelenség, s talán az is, hogy egy emberségesebb gazda rabszolgái esetleg nem éltek rosszabbul mint egyes kelet-európai területek emberszámba sem vett jobbágyai. Az tény, hogy a szabad munka – mint ezt a megfigyelők ugyancsak megállapították – 30–50%-kal volt hatékonyabb. Dél azonban a világpiaci követelmények hatása alatt felépült gazdasági rendszerétől nem tudott szabadulni hiszen tőkéjének nagyobb része a „beszélő szerszám” volt. (Mikor 1852-ben meghalt az amerikai Dél leggazdagabb ültetvényese, rabszolgáinak értéke 1 millió dollár volt, s vagyonának többi része: a föld, az épületek, a birtokában volt kötelezvények és értékpapírok együttesen tették ki a másik milliót.)
Az amerikai történészek többsége szerint az ültetvényeken gyakran „családias” volt a kapcsolat a gazda és rabszolgák között. Ez azonban inkább a tulajdonos és családja körüli szolgaszemélyzetre: kocsisra, dajkára, szakácsnőre érvényes. A napkeltétől napnyugtáig robotoló, zsúfoltan elhelyezett és esetleg nem is kielégítően élelmezett négerek között érthető volt a mindennapi feszültség, amelyet egy-egy különösen kegyetlen büntetés vagy a családok szétszakítása forrpontra juttatott. Ezért kísérik végig az amerikai rabszolgák történetét nemcsak a szökések, hanem a kisebb-nagyobb szervezkedések és megmozdulások, amelyek miatt állandó félelemben éltek az ültetvényesek. A legjelentősebb fejlemény 1831-ben adódott Virginiában, amikor Nat Turner néger prédikátor áll a szervezkedés élére. A 60 fehér és 120 néger halálát okozó események megrázták az egész Délt, amely állandó őrjáratokkal, az eddigi engedmények szigorításával – például a négerek tanításának teljes tilalmával – reagált."
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/80-01/ch08.html |
