Thomas Bernhard Heldenplatz c darabja a Katona Kamrában Bagossy László rendezésében
Bűnrossz darab szerintem, sőt nem is dráma tulajdonképpen, hanem tézismondatok ismétlése az unalomig.
Mindez három felvonásba elhúzva.
Első felvonásban szegény Szirtes Ági, mint az öngyilkos orvos házvezetőnője mindent belead a szerepébe, csakhogy a figura nincs igazán megírva, miként semelyik figura sem, így aztán hamar az ismétlésbe torkollik itt is a szöveg.
A másodikba színt hozott Máté Gábor elragadó öregembere, aki az osztrákok gyalázásában kitett magáért. Elsőre megértette mindenki az áthallást, nem tudom, mi a nyűért kellett még a harmadik felvonásban is számtalanszor elismételni, legalább húzhattak volna a szövegből, mert így még Máté Gábor remeklése sem bírta már magára vonni a figyelmem.
Jó volt még Pelsőczy Réka, a többi szereplőnek meg méltatlanul a biodíszlet alakítása jutott feladatul.
Elképzelem, miféle botrányt okozott az előadás Bécsben, mert Bernhard nem éppen arról nevezetes, hogy képes árnyalni. Ő olyasféle alak, mint Böll, aki a németek lelkiismerete, csak utóbbi több tehetséggel tette ezt.
Bagossynak még egy rendezését láttam, Az arab éjszaka sokat sejtető című előadást, amelyen majdnem leszédültem a székről az unalomtól. Soha életemben nem láttam még ilyen rossz előadást, melyen a színészek mindössze szövegmondásra kényszerültek, miután az volt a hatalmas rendezői ötlet, hogy sorba ültette őket a nézőtérrel szemben, és szerencsétlenek felmondták a meglehetősen érdektelen szöveget.
Lehet, hogy túlzás részemről, de a két látott munkája után kifejezetten kerülni fogom a rendezéseit. | 
