Keresés

Hm. Erről eszembe jut egy nemrég olvasott történet, melyben az író segít kibújni a báb külső hártyájából a születő lepkének, amivel meg is öli egyben, merthogy az életképesség kialakulásához a pillének éppen arra van szüksége, h kibirkózza magát ...

 A történelmi forradalmak esetében az erőszaknak hasonló szerep jutott, nem született igazán életképes pillangó(rendszer) a bábokból, mert nem tanult meg magától, v az előző hibáiból valamit, és ugyanúgy erőszakkal tudott hatalmon maradni, uralkodni, mint az elődei ...

A forradalomban a társadalom elfolyósodik, mint a bebábozódott hernyó és aztán lesz belőle valami egészen más, egy pillangó. de ezt nem lehetne fokozatosan megcsinálni, ezt az átalakulást.

"másként nem megy. A forradalom pazarolja az energiát, pusztít, rombol, viszont elkerülhetetlen mert az dobja fel, az nyit teret azoknak a kiemelkedő tehetségeknek,"

Hibás elmélet. Mást is feldob - harcias, ölni, pusztítani tudó, de hasznos, építő értelemmel nem rendelkező egyedeket, akik látva ilyen téren sikerüket, felemelkedésüket, másokat, utódaikat, a fiatalokat is erre nevelik, ezt ültetik beléjük. Ez az egész az ún. "történeti ember" (amiről írásos "történelmünk"(?) van) hatalmas, több évezredes, ismétlődő hibája:

 "A történelmet a győztesek írják!" - na innentől már lehet a fele sem igaz, viszont az eredménye folyamatos bosszú, visszavágás, gyerekkortól ellenségkép kialakítás, háborúk, merényletek, terror, erőszak ... :(

 Na ezen (is) kell változtatni!