Keresés

Részletes keresés

Tibb2 Creative Commons License 2015-01-05 17:47:08 271

Nemigen definiálhatta magát annak az Alkotmányban, ugyanis a "rabszolga" szó nem is szerepel benne. A déli rabszolgatartók érdekeit figyelembe véve szó sem esik róla, illetve az alábbi módon van körülírva pl.:

 

"Olyan személyek bevándorlását vagy behozatalát, akiket a jelenlegi tagállamok alkalmasnak találnak a bebocsátásra, a Kongresszus 1808. év előtt nem tiltja el, azonban az ilyen behozatalra személyenként legfeljebb 10 dollárt kitevő adót vagy illetéket lehet megállapítani"

 

Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy 1808-ig szabad behozni rabszolgákat az országba, utána tilos.

 

maotai2 Creative Commons License 2015-01-04 21:45:48 270

Az egész buli pusztán amerikai műsor, mely a médiáról szól : 

Lincolnnál egy sokkal nagyobb államférfi hamarabb megszüntette a rabszolgaságot, csak őt professzionális terroristák robbantották fel...

A hozzászólás:
maotai2 Creative Commons License 2015-01-04 21:19:21 269

Az USA magát definiálta "Rabszolgatartó Államként" az Alkotmányában... 

Előzmény:
Tibb2 Creative Commons License 2015-01-03 16:26:43 268

"Az USA a nemzetközi elismertetéséhez, de akárcsak a dél is, csak a rabszolgaság megszüntetésének fejében számíthatott lényeges támogatásra, politikai, gazdasági értelemben, a nyugattól."

 

Miről beszélsz? Mi a fenének kellett volna az USA-nak nemzetközi elismertetés, amikor 1783 óta el volt ismerve önálló államként - rabszolgaság ide vagy oda??? Tudod mi volt az egyetlen dolog, amit az USA a európai hatalmaktól kívánt: az, hogy ne üssék bele az orrukat az amerikai ügyekbe. Semmiféle politikai vagy gazdasági támogatásra nem tartott igényt, lévén semmi szüksége ilyesmire. Annál inkább szüksége volt erre a Délnek, hiszen ipari kapacitása még arra sem volt igazán elégséges, hogy annak rendje és módja szerint felfegyverezzék a hadseregüket.

 

"És amíg az USA egységes hivatalosan, addig természetesen a dél is hozzátartozik, ergo, a rabszolgaság USA termék!"

 

Ahogy aztán később a rabszolgaság megszüntetése is "USA termék".

 

"A dél vagyonának uralása volt a gazdasági ok"

 

A dél vagyonának uralása, Istenem, hát persze!  Mert a háború előtt nem az iparosodott Észak húzott hasznot a mezőgazdasági termelésre berendezkedett Délből? Na, ezért nem olvasok már jó régen Földi Páltól semmit. Mert amit ő hozzáad ahhoz, amit másoktól összelopkod, az nem több némi nemzeti kulimásszal leöntött zavaros elmélkedésnél sötétben bujkáló összeesküvőkről, akik homályos céljaik érdekében végül szegény agresszort támadásra kényszerítik, s kész a ribillió.

 

Mi is történt a háború után:

 

"Az emancipáció elsősorban azzal segítette elő a déli társadalom messzeható átalakulását, hogy az új gazdálkodási rendszerrel, a szabad munkaerő (free labor system) bevezetésével megtörte az ültetvényes tulajdon monopóliumát. Mindazonáltal a rekonstrukciós időszak problémáinak gyökere ott keresendő, hogy a felszabadítottak bizonyosak voltak abban, a republikánusok beváltják ígéretüket, és szabad farmergazdaságokat hoznak létre Délen. A feketék szabad földbirtoklása azonban - és ezt tartják a Rekonstrukció legnagyobb tragikumának - csak ideál maradt. A felszabadítottak gazdasági autonómiájának megteremtése elmaradt. A feketék mélységesen csalódtak az északiakban, akiknek az idealista ábrándokon nyugvó gazdaságpolitikája a háború utáni időszak szükségszerű gyakorlati megfontolásai nyomán tarhatatlanná vált. Az ígéretek nem teljesültek, és a Republikánus Párt politikája csaknem a visszájára fordult. A free labor ideológiája - amint azt Foner bemutatja - teljes jelentésváltozáson ment keresztül. A szabad néger kistermelők közösségei helyett a 60-as évek végén a republikánusok már a szabad mezőgazdasági bérmunkások társadalmának létrehozását tartották követendőnek. Az ültetvények feldarabolása egyre inkább elképzelhetetlenné vált, mivel a republikánusoknak az Unió újraegyesítése érdekében fel kellett adniuk terveiket. A szecesszionista, azaz az Államokból való kiválást szorgalmazó politika újraéledése ellenében ugyanis hajlandóak voltak arra is, hogy elvessék a déli gazdaság szabad farmerbirtokok alapján való újjászervezésének tervét, nehogy az veszélyeztesse a nehezen megszerzett békét, és újra elvesse az ellenségeskedés magját. A radikálisabb rekonstrukcióról vallott elveiket kénytelenek voltak feláldozni az Unió egységének oltárán. Maga Lincoln is feladta korábbi ideálját. A feketék csalódtak reményeikben a nagyarányú birtok- és vagyonelkobzások tekintetében: a lázadók megbüntetésére nem került sor. A politikai pragmatizmus győzedelmeskedett: hatalmuk fenntartása - a déli tömegbázis megnyerésének, a háború előtti (antebellum) elit "visszaédesgetésének" primátusa - többet nyomott a latban, mint az idealista politikai megfontolások. A déli fehérek támogatásának az elnyerése, amely lehetővé tette erős republikánus kormányok felállítását a déli államokban, egy radikális rekonstrukció esélyeit eleve a nullával tette egyenlővé.

Foner szerint azonban a Rekonstrukció visszásságainak a gyökerét nem szabad kizárólag a republikánusok "köpönyegforgatásában" keresni, hiszen - az általánosan elterjedt kép ellenére - maga a párt sosem volt teljes egészében abolicionista és a radikális újjáépítés híve. Tehát nem arról van szó, hogy a párt 180 fokos fordulattal hátat fordított volna 1861-1863 közötti politikai platformjának, ugyanis ez a program egyáltalában nem volt az egész párt sajátja, hiszen nemcsak az Észak nem volt sem az emancipáció, sem a déli gazdaság új alapokra helyezésének kérdésében egységes, hanem magán a Republikánus Párton belül is óriási viták folytak. A republikánusok politikáját tisztán közgazdasági meggondolások is befolyásolták. A déli ültetvényes rendszert ugyanis nem lehetett egy csapásra eltüntetni és felváltani északi típusú farmergazdaságokkal. A déli ültetvényes övezet mezőgazdasági követelményeinek és szükségleteinek összefüggéseiben, amelyek nagyszerűen megfeleltek a gyapot-, rizs- vagy cukornádtermelés nagyüzemi gazdasági szervezetének, a kisgazdaságok berendezkedése már kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. Ennek a republikánusok többsége is tudatában volt. A Dél háború utáni - a Konföderáció gazdasági kormányzatának és valutájának csődje, háborús pusztítások, népességcsökkenés okozta - mély gazdasági válságában egyre nagyobb mértékben csökkent a művelés alatt álló terület nagysága, s ezzel együtt az északi iparvidékeket mezőgazdasági nyersanyaggal ellátó ültetvényes gazdaság hozama. Foner jó érzékkel idézi egy ültetvényes panaszát: "minden, minden, minden elveszett, csak az adósságaim maradtak meg." (125. o.) A déli mezőgazdasági termelésben mutatkozó súlyos visszaesés "észre térítette" az északi politikusokat, akik rádöbbentek arra, hogy a déli gazdaság akkori állapotában a termelési rendszert illető bármilyen beavatkozás végzetes következményekkel járhat a hagyományos északi-déli gazdasági érdekközösségre nézve. Egy erőszakos átalakítás, bármennyire is kívánatosnak látszott a szabad munkaerő rendszerének bevezetése, romlásba dönthette volna az egész déli gazdasági rendszert. Így az egyetlen megoldás az ültetvényes rendszer megtartása volt, legfeljebb új keretek között: nem rabszolga munkaerőre, hanem szabad bérmunkára építve. A felszabadítottak tehát az ültetvényeken maradtak, ha nem is kötött státuszban, hanem szabadokként."

 

http://epa.oszk.hu/00800/00861/00001/barany.html

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!