"Az USA a nemzetközi elismertetéséhez, de akárcsak a dél is, csak a rabszolgaság megszüntetésének fejében számíthatott lényeges támogatásra, politikai, gazdasági értelemben, a nyugattól."
Miről beszélsz? Mi a fenének kellett volna az USA-nak nemzetközi elismertetés, amikor 1783 óta el volt ismerve önálló államként - rabszolgaság ide vagy oda??? Tudod mi volt az egyetlen dolog, amit az USA a európai hatalmaktól kívánt: az, hogy ne üssék bele az orrukat az amerikai ügyekbe. Semmiféle politikai vagy gazdasági támogatásra nem tartott igényt, lévén semmi szüksége ilyesmire. Annál inkább szüksége volt erre a Délnek, hiszen ipari kapacitása még arra sem volt igazán elégséges, hogy annak rendje és módja szerint felfegyverezzék a hadseregüket.
"És amíg az USA egységes hivatalosan, addig természetesen a dél is hozzátartozik, ergo, a rabszolgaság USA termék!"
Ahogy aztán később a rabszolgaság megszüntetése is "USA termék".
"A dél vagyonának uralása volt a gazdasági ok"
A dél vagyonának uralása, Istenem, hát persze! Mert a háború előtt nem az iparosodott Észak húzott hasznot a mezőgazdasági termelésre berendezkedett Délből? Na, ezért nem olvasok már jó régen Földi Páltól semmit. Mert amit ő hozzáad ahhoz, amit másoktól összelopkod, az nem több némi nemzeti kulimásszal leöntött zavaros elmélkedésnél sötétben bujkáló összeesküvőkről, akik homályos céljaik érdekében végül szegény agresszort támadásra kényszerítik, s kész a ribillió.
Mi is történt a háború után:
"Az emancipáció elsősorban azzal segítette elő a déli társadalom messzeható átalakulását, hogy az új gazdálkodási rendszerrel, a szabad munkaerő (free labor system) bevezetésével megtörte az ültetvényes tulajdon monopóliumát. Mindazonáltal a rekonstrukciós időszak problémáinak gyökere ott keresendő, hogy a felszabadítottak bizonyosak voltak abban, a republikánusok beváltják ígéretüket, és szabad farmergazdaságokat hoznak létre Délen. A feketék szabad földbirtoklása azonban - és ezt tartják a Rekonstrukció legnagyobb tragikumának - csak ideál maradt. A felszabadítottak gazdasági autonómiájának megteremtése elmaradt. A feketék mélységesen csalódtak az északiakban, akiknek az idealista ábrándokon nyugvó gazdaságpolitikája a háború utáni időszak szükségszerű gyakorlati megfontolásai nyomán tarhatatlanná vált. Az ígéretek nem teljesültek, és a Republikánus Párt politikája csaknem a visszájára fordult. A free labor ideológiája - amint azt Foner bemutatja - teljes jelentésváltozáson ment keresztül. A szabad néger kistermelők közösségei helyett a 60-as évek végén a republikánusok már a szabad mezőgazdasági bérmunkások társadalmának létrehozását tartották követendőnek. Az ültetvények feldarabolása egyre inkább elképzelhetetlenné vált, mivel a republikánusoknak az Unió újraegyesítése érdekében fel kellett adniuk terveiket. A szecesszionista, azaz az Államokból való kiválást szorgalmazó politika újraéledése ellenében ugyanis hajlandóak voltak arra is, hogy elvessék a déli gazdaság szabad farmerbirtokok alapján való újjászervezésének tervét, nehogy az veszélyeztesse a nehezen megszerzett békét, és újra elvesse az ellenségeskedés magját. A radikálisabb rekonstrukcióról vallott elveiket kénytelenek voltak feláldozni az Unió egységének oltárán. Maga Lincoln is feladta korábbi ideálját. A feketék csalódtak reményeikben a nagyarányú birtok- és vagyonelkobzások tekintetében: a lázadók megbüntetésére nem került sor. A politikai pragmatizmus győzedelmeskedett: hatalmuk fenntartása - a déli tömegbázis megnyerésének, a háború előtti (antebellum) elit "visszaédesgetésének" primátusa - többet nyomott a latban, mint az idealista politikai megfontolások. A déli fehérek támogatásának az elnyerése, amely lehetővé tette erős republikánus kormányok felállítását a déli államokban, egy radikális rekonstrukció esélyeit eleve a nullával tette egyenlővé.
Foner szerint azonban a Rekonstrukció visszásságainak a gyökerét nem szabad kizárólag a republikánusok "köpönyegforgatásában" keresni, hiszen - az általánosan elterjedt kép ellenére - maga a párt sosem volt teljes egészében abolicionista és a radikális újjáépítés híve. Tehát nem arról van szó, hogy a párt 180 fokos fordulattal hátat fordított volna 1861-1863 közötti politikai platformjának, ugyanis ez a program egyáltalában nem volt az egész párt sajátja, hiszen nemcsak az Észak nem volt sem az emancipáció, sem a déli gazdaság új alapokra helyezésének kérdésében egységes, hanem magán a Republikánus Párton belül is óriási viták folytak. A republikánusok politikáját tisztán közgazdasági meggondolások is befolyásolták. A déli ültetvényes rendszert ugyanis nem lehetett egy csapásra eltüntetni és felváltani északi típusú farmergazdaságokkal. A déli ültetvényes övezet mezőgazdasági követelményeinek és szükségleteinek összefüggéseiben, amelyek nagyszerűen megfeleltek a gyapot-, rizs- vagy cukornádtermelés nagyüzemi gazdasági szervezetének, a kisgazdaságok berendezkedése már kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. Ennek a republikánusok többsége is tudatában volt. A Dél háború utáni - a Konföderáció gazdasági kormányzatának és valutájának csődje, háborús pusztítások, népességcsökkenés okozta - mély gazdasági válságában egyre nagyobb mértékben csökkent a művelés alatt álló terület nagysága, s ezzel együtt az északi iparvidékeket mezőgazdasági nyersanyaggal ellátó ültetvényes gazdaság hozama. Foner jó érzékkel idézi egy ültetvényes panaszát: "minden, minden, minden elveszett, csak az adósságaim maradtak meg." (125. o.) A déli mezőgazdasági termelésben mutatkozó súlyos visszaesés "észre térítette" az északi politikusokat, akik rádöbbentek arra, hogy a déli gazdaság akkori állapotában a termelési rendszert illető bármilyen beavatkozás végzetes következményekkel járhat a hagyományos északi-déli gazdasági érdekközösségre nézve. Egy erőszakos átalakítás, bármennyire is kívánatosnak látszott a szabad munkaerő rendszerének bevezetése, romlásba dönthette volna az egész déli gazdasági rendszert. Így az egyetlen megoldás az ültetvényes rendszer megtartása volt, legfeljebb új keretek között: nem rabszolga munkaerőre, hanem szabad bérmunkára építve. A felszabadítottak tehát az ültetvényeken maradtak, ha nem is kötött státuszban, hanem szabadokként."
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00001/barany.html |
