Keresés

https://btk.ppke.hu/karunkrol/intezetek-tanszekek/tortenettudomanyi-intezet/regeszeti-tanszek/oseinket-felhozad/etelkoz-es-regeszet-a-szubotcy-lelethorizont-nevado-lelohelye-ukrajnaban

Türk Attila

A Szubotcy-lelethorizont névadó lelőhelye Ukrajnában

A Szubbotyici lelőhely Ukrajnában (ukránul Szubotcy), Kirovográd megye, azon belül Znamenszk járás közigazgatási területén található, az Ingul baloldali mellékfolyója, az Adzsamka jobb partjától 6 km-re.

1983 őszén vízvezeték ásása közben lószerszám-díszeket, női ékszereket találtak, 1985–86-ban teljesen feltárták a lelőhelyet, 2 további sírt. Összesen tehát három, NY–K tájolású sírt figyeltek meg, egymástól mért távolságuk 2–3,5 m, kurgán nélküli egyszerű aknasíros temetkezések. A sírokban megfigyelt arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek szoros kapcsolatot mutatnak elsősorban a Volga-Urál vidék 9. századi leletanyagával, de a Kárpát-medence 10. századi horizontjával is. A temetkezési szokások közül a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezéseket kell kiemelni. A 2. sírban megfigyelt kerámia (ún. Tmutarakany-típusú korsó) 10. századi keltezése — mely alapján Sz. A. Pletnyova a lelőhelyet datálta — ma már nem tartható, e jellegzetes vörös anyagú kerámia a 8. század második felétől feltűnik Kelet-Európában a Krím-félsziget műhelyeiből. A lelőhely a 9. század második felére keltezhető, mely egyben a Dnyeper folyó középső folyása mentén előforduló további, mintegy tucatnyi „magyargyanús" lelőhelyeket összefoglaló, feltehetően a magyarok elődeinek etelközi tartózkodásával összefüggő leletcsoport (Szubbotyici-horizont, vagy manapság többnyire Szubotcy-horizont) névadó lelőhelye.

A leletek őrzése: Kirovohradi Területi Múzeum, Ukrajna

Irodalom

Bokij, N. M. – Pletnyova, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. AÉ. 1989, 86–98.

Комар, А. В.: Древние Мадьяры Этелькеза: перспективы исследований. Мадяри в Середньому Подніпров'ї. Археологія і давня історія України. Вып. 7. Київ, 2011. 21–76.

Türk Attila Antal: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet régészeti  kutatása. In.: Középkortörténeti  tanulmányok 6. A VI. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2009. június  4-5.). szerk.: G. Tóth P. –Szabó P. Szeged (2010) 284–285, és 5. kép

Уелги, Большие тиганы, Cуботцы

http://cyberleninka.ru/article/n/novye-rezultaty-issledovaniy-pogrebalnogo-kompleksa-uelgi-v-2013-godu

A Szaltovó-majacki kultúra a Don–Donyec erdős steppei részén létezett, az ottani szarmata-alán eredetű kultúra 8–10. századi variánsa. Határait nem lehet kibővíteni arra a szintre, amelyre Erdélyi gondolta.

Akkor lássuk az egyik helyszíni kutatójának a véleményét: 

"...ennek a kultúrának több variánsa is van. Hordozói esetleg burtászok, vagy alánok és ősbolgárok voltak, déli, sztyeppei változatával kerültek kapcsolatba a honfoglaló magyarok elődei, és minden valószínűséggel a besenyők uralma vetett véget a kultúra virágzásának". 

Erdélyi István: Őseink nyomában Masszi kiadó 2004. 74.old.

"Az egész szaltovói kultúra ekkor tűnik el"

A 10. század végén tűnik el, és nem azt jelenti, amire gondolsz...

Türk Attila: "szaltovói-kultúra feltételezett földrajzi variánsait illetően összefoglalva úgy vélem, hogy miként tételes régészeti elemzéssel mindeddig nem támasztották alá a S. A. Pletnёva által széles körben elterjedt szaltovói=kazár (és fordítva) definíciót, úgy ez egyrészt az általam áttekintett, illetve az utóbbi egy-két évtizedben feltárt leletanyag alapján egyre kevésbé tűnik valószínűnek ez a koncepció. A földrajzi variánsok közötti különbségek jóval hangsúlyosabbak, és szétfeszíteni látszanak egy egységes régészeti kultúra kereteit. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy pl. a sírkerámiák, illetve házikerámiák egyes típusaiban (ez utóbbiaknál elsősorban a kézzel formált fazekak és tárlóedények említhetők), és főként díszítésükben megfigyelhetőek bizonyos hasonlóságok, általánosságok. Formai analógiák a telepobjektumok esetében is előfordulnak, ami ugyanakkor nem meglepő, hiszen a 9. században Kelet-Európa számos régiójában egy jelentős letelepedési folyamat ment végbe (GADLO 1971; FLËROV 1996; FODOR 2006A, 22). Mindezek azonban inkább tekinthetőek transzkulturális jelenségeknek, önmagukban ugyanakkor nem elegendőek egy régészeti kultúra körvonalazásához. Újabban ezért többen már nem is a régészeti kultúra fogalmát, hanem más terminológiákat használnak. G. E. Afanas’ev például a S. P. Tolstov, M. G. Levin és N. N. Čebokszarov által használt „gazdasági-kulturális típus” és a „történeti-etnográfiai terület” definícióval kísérelte meg értelmezni az erdős sztyepp és a sztyepp kazár kori leletanyaga közötti különbségeket és hasonlóságokat (AFANAS’EV 1987, 13–15). A régészeti kultúra megnevezés helyett ma már azon kutatók ― akik alapvetően egyetértenek a S. A. Pletnёva-féle, erősen historikus érvelésen nyugvó, tág szaltovói-kultúra értelmezéssel ― olyan terminológiákat használnak, mint pl. „civilizáció” (PRYHODNJUK 2001, 80–81), vagy a szovjet őskorkutatásból elterjedt „kulturális-történeti egység” (KOMAR 2002), mely régészeti kultúránál nagyobb egység, és néhány olyan műveltség együttesét jelenti, amelyeknél megfigyelhető néhány transzkulturális jegy. A szaltovói területekkel közvetlenül érintkező, annak erős kulturális hatása alatt álló ― korábban gyakorlatilag a fényezett kerámia és néhány verettípus alapján ténylegesen szaltovóinak tartott ― kultúra esetében pedig előfordul a „szaltoid kultúra” (KOMAR 2004) terminus is. Kiterjesztett értelemben szaltovói kultúrkörről beszélhetünk, a történelmi-kronológiai keretek mellett a régészeti hagyaték bizonyos vonatkozásában is: elsősorban pl. az összes említett régióban egyformán elterjedt kézzel formált fazekak és bizonyos sírkerámiák alapján. Jelenleg a szaltovói kultúra teljességgel egzakt definíciója nem adható meg, elsősorban mivel a hatalmas leletanyag jelentős része ― közöttük is főként a telepek anyaga ― közöletlen. Ezért egyelőre érdemesebb önálló kisebb, bár rokon kultúrákról beszélni, illetve még helyesebb lelethorizontokban, illetve lelettípusokban gondolkodni. A Saltovo-Maâckaâ kultúra terminusát mindaddig, úgy vélem, használjuk az Észak-Kaukázusban a Kr.u. 2–13. század között létezett alán kultúra térben (Don―Severskij Donec menti erdős sztyeppe) és időben (8. század közepe–10. század vége) elkülönülő változatának megnevezésére, vagyis arra a leletkörre, amely a két névadó lelőhelyhez kapcsolódik. A továbbiakban ennek a leletanyagát tekintem át teljes részletességgel annak érdekében, hogy olyan régészeti markeret definiálhassunk, amelyek alapján pontosabb és megalapozottabb összevetéseket tehetünk annak a kérdésnek az eldöntése érdekében a jövőben, hogy a tárgyalt földrajzi variánsok mégis egy szerves kultúra specifikus részei, vagy valójában mindegyiket önálló régészeti kultúrának, leletkörnek kell tekintenünk."