Keresés

"Gyanítom, hogy a turkok utólag kerültek be a szövegbe. György barát folytatója, valószínűleg Symeon Logothetes, a 10. század derekának politikai viszonyait vetíthette vissza a 838-as történethez."

Én nem osztom ezt a nézetet.

835-ben már építik Sarkelt a kazárok, nyilván nem úri passzióból, hanem kényszerből. Ilyen kényszerítő elem a türk társaság volt. Vagyis a türkök 838-ban a térségben tanyáztak, tehát semmi akadálya nem volt az al-dunai jelenlétüknek. 

Ráadásul sztem akkor már létezett az onogur-türk szövetség, de még nem létezett a türk törzsszövetség.  

Tulajdonképp ez a híradás (György barát folytatója) is ezt igazolja. Még külön nevükön, de már együtt említi a későbbi törzsszövetség legfőbb alkotóelemeit. 

Ahogy olvasom, Georgiosz monakhosz, másként mondva "a bűnös György barát", Georgiosz Hamartolosz a 813-tól 842-ig terjedő időszakot próbálta megörökíteni, folytatója, Szümeon logothetész pedig 842-től folytatta a munkát 948-ig. Míg az előbbi valóban elsősorban egyházi ihletésű kompilációt rakott össze, az utóbbi főleg politikai, udvari szemszögből foglalkozik az eseményekkel. Utóbbi számol be Árpád és Kuszán zsoldosainak működéséről, akiket Bölcs Leó bérelt fel "dühében" Szümeon kagán ellen. A császár Nikétasz Szkléroszt küldte két sor evezős dromonokkal az Al-Dunához, hogy átszállítsák a "turkokat", s azok jól el is páholták a bolgár kánt, aki alig tudott Drisztra várába menekülni. Árpád valamelyik "hős" (levent) fiát gyaníthatjuk az akció hadvezéreként.

Amúgy Krum kagán nem a "turkok" ellen telepítette oda ezeket a makedónokat az Al-Dunához? Érdekes Harmatta emendációja is a hepta geneait illetően, akik Aszparukh honalapításánál jönnek elő...

Utoljára Árpád és Kuszán szerepel az Al-Dunánál "turk" részről.

Már hogy vetítette volna vissza a 10. századi viszonyokat, amikor a "turkok" a 10. században már nem az Al-Dunánál szerepelnek? A makedónok ugyanis az említett folyamszakasz bal partján őrizték a bolgár határt, még Krum telepítette őket oda 813-ban. A történet arról szól, hogy 836–38 táján vissza akartak térni Bizáncba, amit Preszján kagán persze nem nézett jó szemmel, és onogur segítséget vett igénybe ellenük. Azt nem tudni, hogy ezek az onogurok ("hunok") az ő uralma alatt álltak-e, vagy csak behívta őket. Mindenesetre – jó eséllyel szintén bolgár ösztökélésre – bizonyos "törökök" is rászálltak az áthajózni készülő makedónokra, és meg akarták sarcolni őket. A makedónok azonban nem adták értékeiket, sikerrel szálltak szembe a "turkokkal", legyőzték őket, és megkezdték a behajózást. Kristó a "magyar kalandozások" első megnyilvánulását látta az eseményben.

Gyanítom, hogy a turkok utólag kerültek be a szövegbe. György barát folytatója, valószínűleg Symeon Logothetes, a 10. század derekának politikai viszonyait vetíthette vissza a 838-as történethez. Ő állásából fakadóan könnyen megtehette ezt, mert elég jól el volt látva információkkal.

Warren Treadgold szerint (The Middle Byzantine Historians) Symeon írói eljárása az volt, hogy vette a forrásokat, közte György barát krónikáját, de nem közvetlenül abból dolgozott, hanem az általuk használt forrásokhoz nyúlt vissza. Mivel György barát nem volt valami művelt szerző (Állítólag egyszerű nyelvtani hibákat is elkövetett az írott irodalmi nyelv használata során, s klasszikus idézeteket sem használt, csak az egyházatyák történeteiben használtakat ismételte meg.) ez arra is magyarázat lehet, hogy miért is nem használta közvetlenül a szövegeit.

Mindazonáltal György barát szokatlanul sok forrásból dolgozott, még ha ezek jellemzően egyházi témájúak voltak is, ami miatt igen népszerű volt munkája, s kitüntetést is hozott neki.

"Papírunk van arról, hogy az avarok és onogurok a türkökkel együtt az al-Dunánál harcoltak"

Teljesen mindegy, hogy miről van papírod: ezek a szövetségek nem etnikai alapon köttettek, a lovas népességek hol emennek, hol amannak szegődtek szolgálatába jó pénzért és egyéb előnyökért. Amúgy pedig megtárgyaltuk már ezeket az eseményeket.

A kusza leírásból annyi kihámozható, a bolgárok az átkelni szándékozókkal szemben az Οὖγγϱοι (hungarusok) segítségét kérték, s a hunok (Οὔννοι) oda is értek nem sokkal a hajóhad felvonulása után. A tízezer határőrt ezután érhette az istencsapása a császárral szövetséges turkok részéről. Arra, hogy nem győzelmet akartak aratni felettük, csak az értékeikre vágytak, a krónikaíró világosan utal. A törökök (Τοῦϱκοι) tehát megzsarolták a makedónokat, amikor Theophülosz hajói megjelentek értük, eközben pedig már a dunai bolgárok is odaszerveztek bizonyos onogur segéderőket Bizánc folyami csapatszállításának megakadályozására. A turknak nevezettek avarok nemigen lehettek, mert az avarokat csak Ál-Methodiusz nevezi turknak a keletrómaiak közül.

A Bulgáriában elhunyt keresztények emlékezete c. szünaxárionban tehát onogur hadak segítik Bizánc ellen 811-ben Krum kagánt. Ebben az 1338. évi martyrologiumban „с Вѧгръı Бʌьгᴀрԑ”, a XV. századi Prologban „сь Ѧгръı Бʌьгᴀрԑ” szerepel, egykorú és időben közeli görög források viszont Krum kán abar és szláv segédcsapatairól beszélnek (μισϑωσάμενοι ’Αβαϱους καὶ τὰς πέϱιζ Σκλαβινίας). Az onogur itt tehát már az avar, illetve avaroszláv szinonimája.

MŐMH 8079., 8114.