Keresés

Számomra a homokférgei volt a mélypont aztán olvastam a Dűne szeleit :).

Egyébként a kedvencem a Dűne Istencsászára, akárhányszor olvastam el mindig felfedeztem benne valami újat, minden mondatnak jelentősége van. Alig történik benne valami mégis letehetetlen.

Mondjuk lehet azért szeretem azt a részt ennyire mert a Dűne után azt olvastam másodiknak. Már annyiszor olvastam a Dűnét és a szüleim mindig csak néztek meg mondták már megint Dűnét olvasol :D, aztán egy karácsonyra megkaptam. Onnantól minden szenteste, szülinap azzal telt, hogy az épp kapott Dűne kötetet olvastam. Egyébként olvasási sorrend  1-4-6-3-2-5 :D, meg közbe volt iktatva A Dűne legendái, butleri dzsihad, gépírtó hadjárat, meg a corrini csata, na azok a kötetek még elmennek, egynek.

Szia :)

Örülök, hogy írtál:)

Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet a Düne fia, Paul-ról és a Düne ösvényeiröl.

Nekem az eredeti regény ciklus nagy-nagy kedvencem, és az a helyzet, hogy amennyiben ennyire más a személyiségek megformálása és a valódi történettel ennyire szembe megy (átíródott), akkor nem igazán érdekel.

Úgyhogy valószínüleg nem fogom elolvasni.

Csak azt nem értem, hogy a saját fia, hogy meri ennyire átírni a valós sztorit is.

Szerintem amúgy is gáz átírni egy ilyen kaliberü müvet, miért kell bele gányolni?

És az még rosszabb, hogy a saját fia teszi ezt az apja "univerzumával".

Nem ismeri a történetet? 

Más:

Ki olvasta a vadászait és a homokférgeit?

Az szerintetek milyen volt?

Azért az is elég érdekes volt...

Usul - Paul