Az 1626. évi parasztháború - amint az várható volt - a gyöngébben felszerelt és rosszul kiképzett paraszti seregek vereségével végződött.
Mindamellett ez volt az újkori és kora újkori időszak legvéresebb eseménye Felső-Ausztria történelmében.
A felkelésben kb. 40 ezer paraszt vett részt, ezek közül kb. 12 ezret ítéltek el és kapott valamilyen büntetést a felkelés bukása után.
A megtorlás kemény volt, az evangélikus prédikátoroknak, lelkészeknek menekülniük kellett.
A parasztságot erőszakkal és fenyegetésekkel kényszerítették a rekatolizálásra.
Az 1648. évi vesztfáliai béke után azonban egy hosszú, békés időszak köszöntött Felső-Ausztriára.
Alsó-Ausztriával ellentétben ide ugyanis nem értek el sem az 1683. évi oszmán hadjárat, sem az 1703-1711. évi kuruc szabságharc török és magyar (kuruc) portyázói.
Mindamellett titokban a parasztság egy része továbbra is lutheránus maradt, titokban a lutheránus vallást gyakorolták.
Ezek egy részét - akik végleg nem akartak rekatolizálni - aztán Mária Terézia uralma alatt kitelepítették.
Így kerültek evangélikus vallású felső-ausztriaiak a Magyar Királyságba, többek között Keresztúr (Gerersdorf, ma Rákoskeresztúr) és Iklad falvakba is. | 
