Keresés

A neve annyira népszerű volt, hogy később több betyár is kisajátította a nevét.

Volt egy somogyi Angyal Bandi, de az egy véreskezű bandita volt, nem érdemelte ki a nevet.

Egy harmadik Angyal Bandi meg egy bácskai lovasbetyár volt, később még egy vasútállomást is elneveztek róla: Angyalbandi néven.

Ez a vasútvonal a mai Szerbia területén volt megtalálható, ma már nincs rajta forgalom, ha jók az információim.

"Angyal Bangyiról" még az is fönnmaradt, hogy szerette nagyon a jószágokat, főleg a lovakat, de a marhákat is.

Az a baj, hogy nemcsak a sajátját, hanem a másét is:-)

Ónody András "Angyal Bandi" volt az alföldi lovasbetyár "prototípusa", pedig a későbbi alföldi lovasbetyárok túlnyomó részétől eltérően nemesi származású és nem alföldi születésű volt. A hegyes-dombos Borsod vármegyében született, élete nagyobb részét is ott élte, főleg csak betyárkodni, mulatozni és duhajkodni járt le az Alföldre, főleg a Hortobágy környékére.

Állítólag már fiatal korában elbűvölte az alföldi pásztoremberek - csikósok, gulyások - életmódja, kultúrája.

A betyárkalandjai során ő maga is a legtöbbször az alföldi pásztorok viseletét öltötte magára.

A leírások szerint magas, jóképű ember volt, hajlamos a verekedésre. Egy-két pofon kiosztásától nem riadt vissza, de - eltérően sok későbbi betyártól - nem volt véreskezű, gyilkosságot nem sikerült rábizonyítani.

A nép fantáziáját igencsak foglalkoztatta, hogy az egyébként viszonylag jómódú nemesemberből miért lett betyár, ezért élete után számos népi és irodalmi alkotás született róla.