Keresés

David Keys, Ken Wohletz és mások szerint a világ éghajlatának 535-ben és 536-ban történt megváltozását a Krakatau 535-ös kitörése okozta. Key Catastrophe: An Investigation into the Origins of the Modern World (Katasztrófa: a modern világ eredetének vizsgálata) című könyvében írt az óriási kitörés radikális hatásairól. Az utóbbi időben azt is feltételezték, hogy ekkor jöhettek létre a mai Verlaten és Lang szigetek, mint maradványok, illetve Rakata kezdetei. Bár minderre számos bizonyíték van, alig találtak erre az időre datálható elszenesedett maradványt.

A Krakatau hírhedt 1883-as kitörés a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével, mintegy száz megatonnával robbantotta darabjaira a hegyet, több mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból, és a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta: a robbanás zajára a 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Rodriguez-szigeten, Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a földet, és még öt nappal később is érezhető volt. Hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló cunami legalább 36 147 embert ölt meg, a kitörés elpusztított 165 falut és várost és súlyosan megrongált 132-t. Sok ezren sérültek meg, főképp a pusztító, már említett cunami következtében, amely végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában. Az emlékezetes kitörés Krakatau sziget kétharmadát eltörölte. A Krakatau robbanása a feljegyzett legerőteljesebb hang, amely még 160 kilométer távolságban 180 dB (SPL) erejű volt. Az utolsó robbanás lökéshullámát világszerte rögzítették a barográfok és még a robbanás után öt nappal is érzékelték. Az adatok szerint a lökéshullám hétszer futotta körbe a Földet. A hamu nyolcvan kilométer magasra lövellt fel; a vulkán a kitörési időszakban (döntően a robbanásokkal) összesen mintegy 18 km³ törmeléket lövellt a levegőbe. A kitörés keltette árhullámok meg Dél-Afrika partjainál is megrengették a hajókat. A cunamikat a tengerbe omló gigantikus piroklasztárak kelthették, amelyek a vulkán robbanásait követték. A tengerbe csapódó több köbkilométernyi anyag hatalmas tömegű vizet mozgatott meg. Merak városát 46 méter magasságúra becsült cunami pusztította el. A kitörés keltette kisebb hullámokat még a La Manche-nál is észlelték. Ezek túl hamar követték a kitörést ahhoz, hogy a cunamik okozhatták volna őket, ehelyett a Föld légkörét többször is körbesöprő léglökéshullámok kelthették őket. A kitörést követő évben a globális átlaghőmérséklet 1,2 Celsius-fokkal esett. Az időjárás évekig a megszokottól eltérő mintákat mutatott és a hőmérséklet csak 1888-ra tért vissza a korábbi szintekre. A kitörés hatalmas mennyiségű kén-dioxid gázt juttatott a sztratoszférába, amelyet a szelek széthordtak a világban. A cirrus felhőkben emiatt megnőtt a kénessav (H₂SO₃) koncentrációja, ami növelte a felhők fényvisszaverését, és így a korábbinál kevesebb napfény jutott el a földfelszínig. Az összegyűlt kén később savas esők formájában lehullott. A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és hónapokig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták.

A krétaiak a cunamival többször is megjárták...

Érdekes és köszi a linket.

Egyébként számos eset volt a történelemben, hogy egy virágzó kultúrának vagy birodalomnak az éghajlat drámai változása vetett véget.

Pl. a klasszikus maja városállamok, hogy csak egy közismert példát mondjak.

http://sg.hu/cikkek/109008/a-tulnepesedes-es-a-szarazsag-vezetett-az-asszir-birodalom-bukasahoz

A túlnépesedés és a szárazság vezetett az asszír birodalom bukásához - állítják amerikai és török kutatók, akik a Climatic Change folyóiratban tették közzé vizsgálataik eredményét.

Adam Schneider, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem antropológusa és Selim Adali, az isztambuli Koc Egyetem kutatója egy agyagtábla szövegének megfejtése után kezdett vizsgálódni. A levelet egy udvari asztrológus írta, aki Kr.e. 657-ben arról tudósította a királyt, hogy "nem volt termés, nem volt mit aratni".

A paleoklimatológiai vizsgálatok tanúsága szerint nem egyszeri természetes csapásról volt szó, a mai Irak északi részét és Szíria területét sok éven át sújtotta a szárazság a Kr.e. 7. században. A helyzetet súlyosbította a túlnépesedés, különösen drámai volt a helyzet az olyan megapoliszokban, mint a birodalom fővárosában, Ninivében, amelyek feltartóztathatatlanul növekedtek Szín-ahhé-eríba király Kr.e. 704 és 681 közötti uralkodása idején.

Asszíria folyamatosan gyengült, lakossága lázongott, trónviszály, polgárháború sújtotta az országot, majd Kr.e. 612-ben a babilóniaiak és a médek elfoglalták és lerombolták Ninivét. A birodalom sosem éledt újjá. "Ismereteink szerint ez az első tanulmány, amely felveti, hogy az éghajlatváltozás, elsősorban a szárazság okozta az asszír birodalom bukását. Nem állítjuk, hogy éhhalál végzett az asszírokkal, csupán arra mutatunk rá, hogy a szárazság és a túlnépesedés kihatott a gazdaságra és destabilizálta a politikai rendszert. A folyamat eljutott egy olyan pontig, amikor a birodalom már képtelen volt megbirkózni a belső lázadásokkal és a külső támadásokkal" - magyarázta Adam Schneider, a tanulmány vezető szerzője.