Keresés

Hát ez az, az egész napos szaladgálás (chronic cardio, ahogy Sisson mondja) önmagában nagyon emeli a kortizolszintet.

A mostani eszkimók átlagéletkorára gondoltam, én ilyesmi számot tudok, az egyéb tényezőknek nem néztem utána. Azért az arányok se mindegy, a húst evő népek sokkal több belsőséget esznek, az izomhúst kb. értéktelennek tekintik.

Azonkívül az egész napos szaladgálás komoly fizikai igénybevétel, ott megintcsak más mennyiségek szükségesek, a nyugati átlagember közel sem mozog ennyit.

"Meg majd azért mondj egy természeti népet, amelyik ennyi fehérjét tol... Eszkimók, ja. Élnek is van 47 évig..."

Te is jól udod, hogy az ellenzők hajszálpontosan ezt szokták felhozni az egész paleó ellen... Amúgymilyen eszkimókjról beszélünk? Ha a kontakt előttiekről, akkor egyrészt nem tudhatjuk pontosan, hogy mennyi volt az átlagéletkor (különösen leszámítva a csecsemőhalandóságot), azt meg főleg nem, hogy mennyi lett volna ugyanazon az étrenden, de orvosi ellátással, modern fűtéssel stb. Ha valakinek mindennap ki kell mennie a fagyos tengerre  bőr kajakban és a jegesmedvékkel vetekedni a fókákért, az szerintem táplálkozástól teljesn függetlenül is indokolja a stresszhormon magas szintjét.

A kontakt utáni eszkimók pedig nagyon hamar áldozatul estek az alkoholnak és cukornak, mértéktelenül kezdték használni és az egészségük ennek megfelelően gyorsan hanyatlott. (Weston Price járt ott a folyamat közepén, van a könyvében remek leírás fotókkal.)

Amúgy vannak még ilyen népek, pl. a masszájok alig esznek növényeket. Marhahús, marhavér és nagyon magas zsírtartalmú tej. (Állítólag a zuluk is kb. így ettek a XIX. sz. végéig, amikor nemzeti alap-ételükké vált a kukoricakása.) A stressz szintje óriási, egész nap a nyájaik mellett szaladgálnak egy lándzsával. Eredmény: a masszájok nagyon szép, magas és fitt emberek, minden beszámoló szerint sokal jobb fizikai állapotben, mint ugyanott a letelepedett növénytermesztő kikujuk.