> Mivel ez szerintem tovább bonyolítja a magyar helyesírás meghatározásának egyébként is túl merev és eklektikus rendszerét.
Igazából szerintem az egybeírt *feketerigó (Turdus merula) erősítené az eklektikusságot. Mint már írtam korábban, magam is hajlok az egybeírására, de éppen a következetesség oldaláról, a különírt fekete rigó adódik, így én megbékéltem vele.
Ha nem is olyan frekvens, de még mindig gyakori az emberi környezetben is a Turdus philomelos, magyarul: énekes rigó. Ha a *feketerigó-t egybeírnánk, akkor az *énekesrigó-t is egybe kellene írnunk, mert sem strukturálisan, sem szemantikusan nem különbözik a két név. Sőt, ha komolyan vennénk NevemTeve felvetését*, akkor itt is megállapíthatnánk, hogy jelentés nem vezethető le közvetlenül az alkotó tagok jelentéséből, mert van olyan Turdus philomenos, amely nem énekel: jelesül itt is a nősténye (mint a Turdus merula esetén).
* NevemTeveéhez érvekkel operáltak a kínai szofisták, akik közül az egyik bebizonyította, hogy a fehér ló nem ló. Itt nálunk nyugaton azonban a platóni barlanghasonlat óta ilyen érvelést nem szoktunk elfogadni. Gyakorlati oldalról is hasztalan ez a megközelítés, mivel ha valóban eszerint húznánk meg a hatást, akkor azt jelentené, hogy semmit sem írhatunk külön. Az örvös galamb-nak (Columba palumbus) valójában nincs örve, így *örvösgalamb lenne. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) is itt él már nálunk, tehát *balkánigerle. A fehér gólya (Ciconia ciconia) is ténylegesen többszínű, ezért *fehérgólya. És a feketecsőrű sivatagipinty (Rhodospizaobsoleta) csőre is csak nyáron fekete, és akkor is csak a felnőtt hímeknek, ergo feketecsőrű-sivatagipinty. S í. t.
Ui. tehát voltaképpen azt kellene inkább tárgyalni, hogy milyen alapja van a sárgarigó (Oriolus oriolus) egybeírásának. És az ebihal-énak, és a teknősbéka-énak. Kötelezhető-e az egyszeri nyelvhasználó arra, hogy tudja, az ebihal nem hal? |