Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2014-10-24 15:15:45 210

> Mivel ez szerintem tovább bonyolítja a magyar helyesírás meghatározásának egyébként is túl merev és eklektikus rendszerét.

 

Igazából szerintem az egybeírt *feketerigó (Turdus merula) erősítené az eklektikusságot. Mint már írtam korábban, magam is hajlok az egybeírására, de éppen a következetesség oldaláról, a különírt fekete rigó adódik, így én megbékéltem vele.

 

Ha nem is olyan frekvens, de még mindig gyakori az emberi környezetben is a Turdus philomelos, magyarul: énekes rigó. Ha a *feketerigó-t egybeírnánk, akkor az *énekesrigó-t is egybe kellene írnunk, mert sem strukturálisan, sem szemantikusan nem különbözik a két név. Sőt, ha komolyan vennénk NevemTeve felvetését*, akkor itt is megállapíthatnánk, hogy jelentés nem vezethető le közvetlenül az alkotó tagok jelentéséből, mert van olyan Turdus philomenos, amely nem énekel: jelesül itt is a nősténye (mint a Turdus merula esetén).

 

* NevemTeveéhez érvekkel operáltak a kínai szofisták, akik közül az egyik bebizonyította, hogy a fehér ló nem ló. Itt nálunk nyugaton azonban a platóni barlanghasonlat óta ilyen érvelést nem szoktunk elfogadni. Gyakorlati oldalról is hasztalan ez a megközelítés, mivel ha valóban eszerint húznánk meg a hatást, akkor azt jelentené, hogy semmit sem írhatunk külön. Az örvös galamb-nak (Columba palumbus) valójában nincs örve, így *örvösgalamb lenne. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) is itt él már nálunk, tehát *balkánigerle. A fehér gólya (Ciconia ciconia) is ténylegesen többszínű, ezért *fehérgólya. És a feketecsőrű sivatagipinty (Rhodospizaobsoleta) csőre is csak nyáron fekete, és akkor is csak a felnőtt hímeknek, ergo feketecsőrű-sivatagipinty. S í. t.

 

Ui. tehát voltaképpen azt kellene inkább tárgyalni, hogy milyen alapja van a sárgarigó (Oriolus oriolus) egybeírásának. És az ebihal-énak, és a teknősbéka-énak. Kötelezhető-e az egyszeri nyelvhasználó arra, hogy tudja, az ebihal nem hal?

rumci Creative Commons License 2014-10-24 11:18:38 207

Minthogy a növény- és állatnévírási szabályzatok a meglevő elnevezések leírásának módját kodifikálják elsősorban, különösebb nyelvtudományi alapelvekkel (el sem tudom képzelni, mire gondolhatsz itt) nem tudnak interferálni. Az mindenesetre elég megalapozott megfigyelés, hogy a természetes nyelvi egyszavas megnevezések leginkább a nemekre/nemzetségekre vonatkoznak, persze borzasztó sok kivétellel. A binominális nómenklatúra következménye a taxonómiai helyesírási szabályokra mindössze ott jelenik meg, hogy ha melléknévi minőségjelzős egy elnevezés, akkor az ilyet fajnévként vagy alfajnévként különírjuk, nemi névként / nemzetségnévként egybe. A nemnél/nemzetségnél magasabb taxonok szigorúan többes számban használandók, és ezeknek az esetében is (jobbára) különírandó a melléknévi minőségjelző.

(Mindez egyébként – a magyarázatok szintjén – összhangba hozható azzal a köznyelvi helyesírási szabállyal, hogy a melléknévi minőségjelzőt általában különírjuk, csak akkor írjuk egybe, ha az alakulat jelentése nem vezethető közvetlenül le az alkotó tagok jelentéséből.)

A hozzászólás:
Onogur Creative Commons License 2014-10-24 05:52:38 206

>A linnéi binominális nómenklatúra természetszerűleg a latin nevekre vonatkozik, de amennyire csak lehet, a magyar nevek helyesírási szabályzata is ezt próbálja követni az állatnevek (Dudich, Gozmány) és a növénynevek (Priszter) tekintetében egyaránt.

---

 

S azt, hogy a magyar állat-, és növénynév meghatározás követi a binominális nomenklatúra elvét, megalapozza-e valamilyen nyelvtudományi alapelv? Mivel ez szerintem tovább bonyolítja a magyar helyesírás meghatározásának egyébként is túl merev és eklektikus rendszerét.

 

Az teljes mértékben elfogadható alapelv, hogy egy természettudományi műben az azonos dologra gondolás miatt kialakítandó közös nevezéktan latin nyelvű és kétnevű, de ebből még nem következik az, hogy a saját nyelvben is követni kellene ezt az elvet. Én azt a szokást tartom a legkorrektebbnek, hogy a megnevezés a cikk nyelvén történne, de utána zárójelben meg lenne adva a közös nevezéktan kétnevű latin megfelelője is.

 

A nehezményezett elv ellen szól, hogy egyes nevek egy-egy nyelvben jóval hamarabb kialakultak, mint a közös nevezéktan kialakítása. Erőltetése miatt a tudományos művekben feltehetőleg nagyobb valószínűséggel alkalmazzák, vagy az említett anomália miatt eleve csak a latin megnevezést használják. Ezzel tovább távolodhat a tudományos és mindennapi nyelvhasználat, s a laikusok szemében még érthetetlenebbé válnak a tudományos művek. Ez szerintem nem megfelelő tendencia.

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2014-10-23 18:29:51 203

2005-ben az Akadémiai Kiadónál nem jelent meg helyesírási szótár, legfeljebb utánnyomás. Az 1999-es Magyar helyesírási szótár az 1988-as Helyesírási kéziszótár kibővítése (kb. három szócikkben változott tartalom). Sajnos ezen szótárak hibája, hogy nem veszi figyelembe az MTA helyesírási bizottságának (a vonatkozó időszakban különféle neveken) ellenjegyzésével kijött állatnévi helyesírási szabályzatokat. Magyarán mondva a fekete rigó egybeírása egyszerű hibának tekintendő.

A magyar nyelvtan – minthogy a nyelv elsődleges létformája a beszélt nyelv – semmit nem mond olyan kérdésekről, mint hogy milyen szaknyelvi alakulatokat kell egybe-, avagy különírni.

 

A linnéi binominális nómenklatúra természetszerűleg a latin nevekre vonatkozik, de amennyire csak lehet, a magyar nevek helyesírási szabályzata is ezt próbálja követni az állatnevek (Dudich, Gozmány) és a növénynevek (Priszter) tekintetében egyaránt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!