Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2014-10-19 21:04:13 173

A toll eredetileg a ’madarakat fedő módosult szőr’ neve. Aztán úgy fordult, hogy metonimiásan ’íróeszköz’ jelentést is felvett. Ez nem indokolja azt, hogy a szalakóta esetén természetesen különírt kék toll kifejezést *kéktoll alakban egybeírjuk, ha ’kék színnel fogó íróeszköz’-t értünk alatta.

 

Az tehát, hogy a sávszélesség esetén is ilyen jelentésátvitel történt, az a toll szóhoz hasonlóan nem indokolja a ráépülő szókapcsolatok egybeírását, ugyanis nem csak) a szókapcsolat jelentése változott, hanem az alapszóé (is). A szolgáltató a digitális hálózaton is korlátozni tudja a sávszélességet. (Legalábbis a köznyelvben, és itt ez a lényeg. Egy biológust is nagyon tud frusztrálni, hogy tollnak hívják az íróeszközt, amikor a toll az valójában a madarakat fedő módosult szőr neve, minden más használata pongyolaság.)

 

És azt, hogy egybehallod, természetesnek tartom. Nekem is van szakmám, és annak a szakkifejezéseit én is egybehallom: más szakmákét azonban nem. Erre már céloztam korábban: „úgy látom, hogy legtöbbször az ilyen egybeírási szándék mögött az van, hogy a szakkifejezéseket akarják megjelölni vele”. De ezt egyrészt a jelenlegi helyesírás nem ismeri el egybeírási okként. Másrészt mindenki a saját szakmájában járatos, és ami az egyiknek szakszó, az a másiknak nem, amit az egyik egybehall, azt a másik nem.

 

Azt is írtam, hogy megoldás lenne szabadjára ereszteni a lovakat, írjon mindenki, ahogy akar, de ez szerintem a központi „helyesírás-elnyomás” helyett sok helyi „helyesírás-csatározást” hozna. Most hirtelen a líbiai helyzet jut az eszembe…

FASIRT Creative Commons License 2014-10-19 09:46:21 168

Persze nem a sávszélesség, hanem a szélessávú egybeírását akartam mondani.

A hozzászólás:
FASIRT Creative Commons License 2014-10-19 09:42:38 167

A sávszélesség analóg adatátvitel esetén a jel maximális és minimális frekvenciájának a különbsége, a nagyobb sávszélesség azt jelenti, hogy a kimenő jel pontosabban megegyezik a bemenő jellel, kevesebb vész el a kis- és nagyfrekvenciás tartományból. Digitális rendszerekre csak átvették ezt a szót a jelátvitel bit/sec frekvenciájának megnevezésére, tehár a nagyobb sávszélesség (én már csak így egybehallom ezt is, mint a nyitvatartást, sőt, a kimenő és bemenő jel egybeírását sem tartom ördögtől valónak) ez esetben nagyobb adatátviteli sebességet jelent.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2014-10-19 09:16:01 166

Igazából, ha az akadémiai helyesírást megváltoztatnák, akkor abba az irányba kellene (már bázisdemokratikus alapon) elmozdulni, hogy a külön- és egybeírt alak is egyaránt elfogadott legyen. Itt nincs ugyanis olyan intuitív mozzanat, amely a nyelvhasználók egész közössége számára nyilvánvalóvá tenné, hogy egybe vagy külön kell-e írni. Ha tehát a „széles sávú” esetén az egybeírás lenne a kodifikált, akkor ezzel nem megoldanánk a problémát, pusztán áttoltuk volna a dolgot, hogy mások szívjanak.

 

Többek közt én is, mert a magam részéről semmi okát nem látom az egybeírásnak. Az angol helyesírásra nem lehetünk tekintettel a magyar helyesírásnál, annál is inkább, mert szerintem ott nagyobb katyvasz van e téren mint nálunk. (Pontosabban éppen az a megengedő állapot van, amelyet fent elérni utaltam.)

 

Másrészt az angol Wikipedia-cikk is úgy magyarázza, mi ez, hogy „broadband is wide bandwidth data transmission”. Azaz nem ’gyors’-nak nevezi, hanem ’széles sávszélességű’-nek. Vagyis nem áll meg a szabályzat 107. b) pontja szerinti teszt, amely az egybeírást indokolná.

 

Én úgy látom, hogy legtöbbször az ilyen egybeírási szándék mögött az van, hogy a szakkifejezéseket akarják megjelölni vele. De ez megint nem egy olyan objektív mérce, amelyre a helyesírás újrakodifikációját alapozni lehetne.

 

Ui. Amúgy szerintem ilyen preskriptív szemléletű népességgel, mint amilyennek a magyarországi tűnik, nem vezetne sikerre az angolszász liberális helyesírási konvenció sem: azaz minél kevesebbet szabályozzunk, és ezen belül mindenki írjon úgy, ahogy neki tetszik. Az ugyanis nagyon beépültnek látszik lenni a köztudatba, hogy a helyesírás csoportbélyeg, amely igen alkalmas a csoportok közti határok világos megjelölésére. Így biztos lenne olyan csapat, amelyik úgy vélné, a magyar (szak)szókincs valamely része felett „irányítási joga” van, és ott de facto részletszabályokat alakítana ki. Ezek persze a többi nyelvhasználónak nehéz lenne megtudnia és követnie, viszont velük szemben is érvényesülne az ezzel kapcsolatos megítélés („már a helyesírásán látszik, hogy nem ért hozzá”). Ehhez képest összességében demokratikusabb, ha ezek a szabályok mindenki számára nyilvánvalóak lehetnek azáltal, hogy egy, központi forrásból származnak.

 

Vagyis valamiféle egyensúlyt kellene találni a tervutasításos és az anarchikus helyesírás közt, mert egyik sem optimális megoldás. Viszont a magam részéről nem látom ezt az optimumpontot, éppen ezért nem is szoktam kárhoztatni a jelenlegi helyesírás, ugyanis nem tudnék jobban ajánlani helyette, csak egy másik (pontenciálisan) rosszat.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!