Keresés

Figyu, leírom én azt szemléletes narratív történetírásban, hogy hogyan történhetett:

„ A felkelő nap megcsillant a harcra felsorakozott bajuwáriak fegyverein. A jámbor életű, kegyes Lantprecht püspök (Land + brecht = ország + fény) megcsókolta és magasra emelte a Szent Keresztet, der Grosse Bayuwarherzog, Garibald der Zweite pedig a Mi Urunk Jézus Krisztus nevében rohamot vezényelt. Egy rettenthetetlen Held, a Regenspurci Wolffditrich (Wolfditric fona Regenspurca) hajította el elsőként a lándzsáját. A lándzs átütötte a pogány Sclavinok vajdájának, Wlukowitynak (ma Vukovicsnak mondanánk) a mellkasát. Wlukowity rettenettes üvöltéssel előredőlt, megsebzett melléből sugárként ömlött a vér. Wlukowity elhaló hangon még elsóhajtott egy fohászt Perunhoz és Woloszhoz, a pogány Sclavinok főisteneihez, majd kilehelte bűnös lelkét. Ezt látván a Bayuwárok hatalmas rohamra indultak, a Sclavinok – akiket a Bayuwarok és az Alemannok vulgo Winedi vagy Winadi is neveznek – rémült futásnak eredtek. A Bayuwariak azonban utánok eredtek és rengeteget levágtak közülük. Nemcsak a Dráva, hanem a Mura és a Murica vize is még heteken át vöröslött a leöldökölt Szklavinok vérétől. Ezután Garibald der Zweite a rengeteg hadizsákmánnyal visszatért Regenspurcba, a Szklavinok pedig ezután 70 évig nem mertek újra a Bagoariak földjére lépni. Így esett a Mi Urunk Jézus Krisztus 627. esztendejében Dux Garbaldus győzelme a Szklavinok felett.”

"az 590-es évek közepén volt, amikor I. Tassilo, a hős bajuvár hercegnek kellett fölvennie a kesztyűt a nyugat felé nyomuló pogány szláv hordák ellen.

Az 590-es évek közepén (595 előtt) I. Tassilo sikeres hadjáratot vezetett a Keleti-Alpok térségébe a szlávok ellen és nagy hadizsákmánnyal tért haza."

Nekem így első olvasatra ez nem tűnik védekező hadjáratnak. 

Mintha arról lenne itt szó, hogy a szlávok az avarok segédcsapataként "tisztes" zsákmánnyal tértek haza egy bizánci hadjáratból, és azt csapolta meg Tasziló.  Erre utal:

"A háború 595-ben kiújult. Ekkor I. Tassilo újabb hadjáratra indult, amely azonban vereségbe torkollott, mivel a szlávok az avarokhoz fordultak segítségért."

Vagyis valóban a szlávok az avarok szövetségesei (segéghada) voltak. 

Az egyik tévedésem az az volt, hogy azt állítottam, hogy az alpesi szlávok, karantánok nyugati irányú terjeszkedése alapvetően egy békés, lassú folyamat volt. Ez nem teljesen igaz, legalább két időszakról tudnak a források, amikor ezek a szlávok aggresszív terjeszkedőkként próbáltak föllépni.

Az egyik ilyen az 590-es évek közepén volt, amikor I. Tassilo, a hős bajuvár hercegnek kellett fölvennie a kesztyűt a nyugat felé nyomuló pogány szláv hordák ellen.

Az 590-es évek közepén (595 előtt) I. Tassilo sikeres hadjáratot vezetett a Keleti-Alpok térségébe a szlávok ellen és nagy hadizsákmánnyal tért haza.

A háború 595-ben kiújult. Ekkor I. Tassilo újabb hadjáratra indult, amely azonban vereségbe torkollott, mivel a szlávok az avarokhoz fordultak segítségért. Ebben a csatában kb. 2.000 bajuvár harcos esett el, ami az akkori létszámviszonyok mellett hatalmas veszteségnek számított.