Keresés

 Szabályok... Legelső emlékem a "szabály" szó elleni harcról az Szemerédy Zoltán: Új fotóiskola című könyvéhez kapcsolódik, amit a hetvenes évek elején adtak ki. Hiszen csak olyan esztétikai alapelvek, felismert asszociációk vannak, amiknek az alkalmazásával-kihasználásával az alkotó a mondanivalóját érvényre tudja juttatni. Ezt a néző-elemző szempontból visszafordítani, hogy ha nem felel meg, akkor nem jó - hát ez a nemjó. Tehát nincsenek szabályok, de ugyanakkor pontosan meg tudjuk állapítani, hogy mik azok a kifejezések, amikre egyesek szabályként gondolnak.

Azt látom, hogy minden céhnek megvannak a belső szabályai, amelyek némelyike teljesen közömbös az átlag, kívülről jött néző számára, ilyen például a vágtázó ló egyetlen "helyes" mozgásfázisa (az, hogy orrabukott vagy nem orrabukott állapotban van, az még lehet is magyarázható). Aztán van, ami könnyen el is fogadható, ilyen talán az, hogy glamour jelleggel úgy fényképezzük az álló lovat, hogy a lábai között kb egyenlő távolság legyen. De az, hogy előlről nem fényképezhetek lovat, mert nem látszik, hogy négy lába van, hát ez engem mosolyra késztet.

Ami a méretarányokat illeti (párhuzamosan folyt beszélgetés róluk), annak van értelme, hogy a digitális médiának mi a jó. A többi megkötésnek nem igazán, hiszen a formának a tartalomhoz kéne illeszkednie (ez is egy szabálynak tekintett nemszabály, de ajánlatos figyelembevenni fogalom). Amellett emlékeim szerint régen a fotópályázatoknál járatos papírméretekben határozták meg a beküldendő fényképek méreteit, s egy csomó papírméret sem ez, sem az. Hogy a lovakhoz visszanyúljak, egy oldalról fényképezett lovas alaknál a 3:2 feleslegesen hosszú, és kész. Természetesen a megrendelő azt fizeti meg, amit ő akar - ez a legnagyobb lap a játszmában. :)

"Először terelsz két postban (7256, 7246), majd nem a saját állításodat bizonyítod, hanem megkéred az ellent, hogy ő az övét. Eddig az volt az érved (két postban is), hogy erről már sokat vitáztál."

Nézd, én azt állítom, hogy valami nincs, (a szuverén művészet szabályai), te pedig állítod, hogy van. Most egy ilyen helyzetben nem következhet más, mint az, hogy Te elmondod, hogy van, és melyek azok. Kicsit olyan, mint az ártatlanság vélelme. És valóban eljátszottam már ezt sokszor, és sajnos tudom, hogy nincsenek szabályok, mert ennél a pontnál mindig elakad a vitapartner. Olyan egyszerű lenne mondani párat. Ha képeket kritizálnak, akkor persze nagyon hamar előkerülnek a szabályok. Ilyenkor meg a vitastruktúrára hivatkozva kikerülik. Miért nem teszel kivételt és miért nem mondod el nekem a szabályokat, vagy csak kettőt vagy hármat? 

"hogy az állításod csak részben védhető (ha erre hajlandó lennél)" Nem vagyok már hajlandó.

"Örömmel venném, ha tudnám, melyik a blogod, mert szívesen olvasok az enyémtől eltérő véleményeket is!"

Az én blogom az, ahonnan valaki ideidézte a DSLR fotóscsoportokról való bejegyzésemet. A blogom egyébként nem fotós témáju, hanem általában társadalomkritika, vagy vicces, szatírikus dolgok, bármi.

http://urbangorilla.blog.hu

Á, nem megy ez így. Ismert kommunikációs technika a fórumokon. Először terelsz két postban (7256, 7246), majd nem a saját állításodat bizonyítod, hanem megkéred az ellent, hogy ő az övét. Eddig az volt az érved (két postban is), hogy erről már sokat vitáztál.

Nem fogunk vitatkozni, voltaképp nem is az volt a szándékom, csak annyi, hogy fölhívjam a többiek figyelmét (mert arra számítok, hogy vannak olyanok, akik ilyen kérdésekkel még nem foglalkoztak), hogy az állításod csak részben védhető (ha erre hajlandó lennél), így jobban járnak az olvtársak, ha hallanak ellenvéleményt. De a legfontosabb, hogy saját maguk járjanak utána, nézzenek meg erről írásokat, és alakítsák ki a saját álláspontjukat. És így akkor nem volt talán haszontalan pár gondolatomat megosztani, és természetesen a te álláspontodat is megismerni. Örömmel venném, ha tudnám, melyik a blogod, mert szívesen olvasok az enyémtől eltérő véleményeket is!

További jó fórumozást, blogírást kívánok!