Keresés

"Azon remélem, hogy nem fogunk vitatkozni, hogy a nyelveknek vannak szabályai, ha már egyszer ezekről nyelvtani szabálygyűjteményeket adnak ki."

Az a baj, hogy nem lehet úgy vitatkozni, ha nem egy nyelvet beszélünk. A nyelvtannak azért vannak szabályai, mert akár a közlekedés, az is egy közösségi szabályrendszer, egy olyan rendszer, ami nem csak az egyéné, hanem a közösség érdekében, a hatékony kommunikáció érdekében szabták meg őket, egységesítés céljából. A fotóm azonban nem közösségi érdek, nem kell beillesztenem semmiféle közösségi szabályrendszerbe. Csak az én dolgom. Ezért a közösség egy másik tagja nem kérheti számon, hogy nem tartottam be valami szabályt, ugyanis semmi köze hozzá. A fotóim nem egy egységes társadalmi szabályrendszer mentén készülnek (mint a közlekedés és a nyelv), hanem csak az én saját ízlésem szerint. Ez a társadlom és az egyén közti különbség. Éppen ma voltam egy kiállításmegnyitón, ahol egy idős festő kortárs munkái voltak kiállítva. Absztrakt munkák, nincs szabályuk. A tetszik és nem tetsziken lehet vitázni, de hogy szabályt szegett volna, arról nem. Azt csinál, amit akar, azt fest, amit akar. Nem jöhet egy másik festő, hogy "a sárga folt túl középen van". Illetve jöhet, csak akkor hülye.

Nem egészen értem, hogy miért lovagolsz ennyire a szabály kifejezésen, mikor te magad jelentetted ki a saját blogodon, hogy a nyelvtani szabályok betartását sem tekinted kötelezőnek, csak irányadónak, amiket bizonyos helyzetekben mellőzhetőnek tartasz. Azon remélem, hogy nem fogunk vitatkozni, hogy a nyelveknek vannak szabályai, ha már egyszer ezekről nyelvtani szabálygyűjteményeket adnak ki.

Azt meg pláne nem mondta itt senki, hogy a szabályoknak kötelezően betartandóaknak kellene lenniük. Ahogy a mondás tartja, a szbaályok azért vannak, hogy megszegjék őket. De már csak az elbírálás miatt sem mindegy, hogy hogyan és miért szeged meg a szabályokat. Szerintem mindegy, hogy ezekezt szabályoknak, szabályosságoknak, irányelveknek, útmutatásoknak, szakmai trükköknek, fogásoknak, technikáknak, módszernek, metódusnak, vagy épp hókusz-pókusznak hívjuk. A lényeg, hogy segítenek értelmezni az alkotásokat és segítenek értelmezhető alkotásokat készíteni és az ezektől való eltérés érdemesebb az általános ajánlás ismeretében, nem csak úgy találomra.

Na de ez nem igazolja, hogy van a festészetnek kötelezően betartandó szabályrendszere. Maximum a hülye festők létét igazolja.