Keresés

"az 590-es évek közepén volt, amikor I. Tassilo, a hős bajuvár hercegnek kellett fölvennie a kesztyűt a nyugat felé nyomuló pogány szláv hordák ellen.

Az 590-es évek közepén (595 előtt) I. Tassilo sikeres hadjáratot vezetett a Keleti-Alpok térségébe a szlávok ellen és nagy hadizsákmánnyal tért haza."

Nekem így első olvasatra ez nem tűnik védekező hadjáratnak. 

Mintha arról lenne itt szó, hogy a szlávok az avarok segédcsapataként "tisztes" zsákmánnyal tértek haza egy bizánci hadjáratból, és azt csapolta meg Tasziló.  Erre utal:

"A háború 595-ben kiújult. Ekkor I. Tassilo újabb hadjáratra indult, amely azonban vereségbe torkollott, mivel a szlávok az avarokhoz fordultak segítségért."

Vagyis valóban a szlávok az avarok szövetségesei (segéghada) voltak. 

Ezután kb. 30 évig relatíve béke honolt a karantán határvidéken, legalábbis a rendelkezésre álló, igen-igen szűkös források nem utalnak nagyobb ütközetekre.

A 620-as évek közepén azonban  - miután az avarok egy nagy vereséget szenvedtek el a bizánciaktól és ezáltal meggyöngültek - a karantánok függetlenítették magukat az avaroktól és önálló fejedelemséget hoztak létre. Az első fejedelmük neve egy bizonyos Walluk (Wallucus) vagy Wluk volt.

Nagyjából ez időben vagy kicsit később - Paulus Diaconus mester nem említ pontos évszámot - a pogány szlávok nagy sereget gyűjtöttek össze és betörtek a mai Osttirol területére. A portyázó szlávokkal szemben egy hős Bajuwarherzog, II. Garibald vette fel a kesztyűt. Sereget gyűjtött és az Auguntum nevű római város romjaitól nem messze megütközött a szlávokkal. (ma Lienz, Osttirol). Ez az első ütközet azonban a szlávok győzelmével végződött, akik végigpusztították a mai Osttirol területét. A bajuvárok azonban ismét összegyülekeztek, fényes győzelmet arattak a szlávokon, nagy hadizsákmányt ejtettek és kiűzték a portyázókat az országból.

Eztuán a győzelem után a két fejedelemség (bajuvár és karantán) közötti határvonalak nagyjából megmerevedtek, nagyobb ütközekekről nem esik szó.

A mai Steiermark, Karintia, illetve a Salzburg tartománybeli Lungau és Enns-Pongau vidéke a szlávoké lett, valamint Osttirol keleti fele is, sőt volt néhány kisebb előretolt szláv telep Oberösterreich legdélibb részein is. Tőlük északra és nyugatra a bajuvárok hercegsége következett, a két korai államalakulat között egy széles, meglehetősen ritkán lakott, főleg erdőségekkel borított hegyvidéki gyepü terült el.

A bajuvárok és a karantánok közötti viszony akkor változott meg gyökeresen, amikor 740 körül az újra megerősödő avarok ellen a karantánok a bajuvárok segítségét kérték. Odilo bajuvár herceg azzal a feltétellel ígért segítséget, hogy a karantánok megkeresztelkednek. Boruth fejedelem elfogadta ezt a feltételt és beengedte népéhez a keresztény hittérítőket. 762-től egy Modestus nevű püspök és hittérítő társai révén indult meg a karantánok nagyobb mértékű áttérése a keresztény hitre.

Az egyik tévedésem az az volt, hogy azt állítottam, hogy az alpesi szlávok, karantánok nyugati irányú terjeszkedése alapvetően egy békés, lassú folyamat volt. Ez nem teljesen igaz, legalább két időszakról tudnak a források, amikor ezek a szlávok aggresszív terjeszkedőkként próbáltak föllépni.

Az egyik ilyen az 590-es évek közepén volt, amikor I. Tassilo, a hős bajuvár hercegnek kellett fölvennie a kesztyűt a nyugat felé nyomuló pogány szláv hordák ellen.

Az 590-es évek közepén (595 előtt) I. Tassilo sikeres hadjáratot vezetett a Keleti-Alpok térségébe a szlávok ellen és nagy hadizsákmánnyal tért haza.

A háború 595-ben kiújult. Ekkor I. Tassilo újabb hadjáratra indult, amely azonban vereségbe torkollott, mivel a szlávok az avarokhoz fordultak segítségért. Ebben a csatában kb. 2.000 bajuvár harcos esett el, ami az akkori létszámviszonyok mellett hatalmas veszteségnek számított.

Az osztrák történelem bizonyos fejezeteibe jobban belemélyedve be kell vallanom, hogy a korábbi hsz-eimben két témakört illetően is valótlanságokat vagy féligazságokat állítottam. Ezeket igyekszem majd mielőbb korrigálni.