Keresés

Az akadémizmus után a legtöbb "izmus" úgy jött létre, hogy felrúgta az addig elfogadott szabályokat. Nem mindig mindet, de azért sokat (az eszközök, és az alapanyagok általában maradtak). És olyannyira érthetetlenek voltak, épp azért, mert merőben különböztek a megszokottól, hogy az akkori közönség döntő többsége nem is értette. Művelőinek döntő többsége meg éhezett. Így megy ez.

A technikai alapú művészeteket azonban nem kellene összemosni a képzőművészettel. Míg az ecset+festék+vászon kombónál hatalmas lehetőségek rejlenek az emberi képzelet, és annak visszaadásának szabadságában, a technika, ebben az esetben a fényképezőgép, annak a keresője, a fényérzékelő felület, annak mérete, az objektív, annak fényereje, egy rakás korlátot állít, amikkel meg kell próbálni együttműködni. Ha nem igyekszünk erre, akkor is fotó készül, a szó klasszikus értelmében, de véletlennek, a kiszámíthatatlan esetlegességnek művészi értéket tulajdonítani túlzás. (Erre is van példa, de az nem jó) Azt gondolom, hogy onnan számítható tudatos képalkotásnak a képalkotás, amikor megismételhető. ha reprodukálni tudjuk a stílust, a kifejezési módot. Különben csak szélfútta homok, folyton változik, és értéke legalábbis megkérdőjelezhető.

Amit mondani akartam, hogy a legfontosabb, minden alkotó tevékenységben, a tudatosság. Az, hogy előre tudjuk, el tudjuk képzelni, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Így elkerülhetjük az utólagos magyarázkodás kellemetlen élményét, és még elégedettségünk is teljesebb, mintha meglepődünk magunk is az eredményen. Amikor a fényképezőgépen megnyomjuk a exponálógombot, kell, hogy tudjuk azt, hogy nagyjából mi az amit viszont szeretnénk látni. Ehhez sok ismeret szükséges, ezeket meg kell tanulni, tankönyv, tapasztaltabbak meghallgatása, sok-sok gyakorlás, és rengeteg elrontott fotó, az azokból levont következtetésekkel együtt. Nem azok a szabályok a fontosak, amiket a közönség állít fel, hanem azok a fizikai, fénytani, komponálási szabályok amiket úgysem rúghatunk fel, mert ezek nélkül nem működik a fényképészet (főleg egy alkalmazott terület, mint pl. a sportfotózás). De ez már nagyon OFF, abba is hagyom.

"Azt ugye nehezen lehetne állítani, hogy az akadémizmusnak, impresszionizmusnak,"

Elképzelem, mikor az egyik kubista beszól a másiknak egy "Festők csoportja" fórumon vagy facebook csoportban, hogy "én szögletesebbre festettem volna".

Azért, mert ezt már sokszor megvitattad, az nem azt jelenti, hogy igazad is van. Mert nem igazad van, hanem felfogásod. Amit mondasz az csak felfogásoddal korrelál, de nem az igazságot fejezi ki. Ezt a két dolgot is gyakran összekeverik az emberek és ebből is sok vita szokott lenni. Elég, ha a különböző művészeti irányzatokra gondolunk egy pillanatra. Azt ugye nehezen lehetne állítani, hogy az akadémizmusnak, impresszionizmusnak, dadaizmusnak, kubizmusnak (amik most véletlenül eszembe jutottak) ne lennének szabályaik és emiatt a szabályok miatt nem születtek szabad és szuverén művészeti alkotások.

Hadd ne vitatkozzam ezzel, mert az írásom születése előtt az ebben a témában létező összes lehetséges vitát lejátszottam már, ógörögül és pakisztániul is oda és vissza.

De azért azt még elmondom, (pedig szerintem elmondtam, de azért elmondom megint), hogy az alkalmazott fotózást kell tanulni, mert vannak szabályai. A szubjektív, szuverén művészetet is lehet tanulni, sőt kell is tanulni, de nincsenek szabályai, annyira tág. Technika szabályai vannak, minthogy az olajfestésnél az, hogy hogyan kell higítani a festéket. Más művészektől el lehet lesni, el lehet tanulni dolgokat. A szakmai fogásokat és eszközöket, amit művészetben használnak, semmiképpen sem szabad összekeverni a szabályokkal. A szkmai fogások, eszközök, technikák, megoldások nem egyenlőek a szabályokkal. Ennek az összekeveréséből aztán nagy viták szoktak születni.

"miből gondolod, hogy ami nem alkalmazott fotó, az már rögtön művészet?" 

Először tisztázzuk, mi az, hogy művészet. Nem fog sikerülni, most megmondom.

Tényleg nem akarok ezen vitatkozni, ez különben is a sportfotózás szaktopikja, ami inkább alkalmazott, dokumentáló jellegű fotózási ág.