Keresés

Azért, mert ezt már sokszor megvitattad, az nem azt jelenti, hogy igazad is van. Mert nem igazad van, hanem felfogásod. Amit mondasz az csak felfogásoddal korrelál, de nem az igazságot fejezi ki. Ezt a két dolgot is gyakran összekeverik az emberek és ebből is sok vita szokott lenni. Elég, ha a különböző művészeti irányzatokra gondolunk egy pillanatra. Azt ugye nehezen lehetne állítani, hogy az akadémizmusnak, impresszionizmusnak, dadaizmusnak, kubizmusnak (amik most véletlenül eszembe jutottak) ne lennének szabályaik és emiatt a szabályok miatt nem születtek szabad és szuverén művészeti alkotások.

Hadd ne vitatkozzam ezzel, mert az írásom születése előtt az ebben a témában létező összes lehetséges vitát lejátszottam már, ógörögül és pakisztániul is oda és vissza.

De azért azt még elmondom, (pedig szerintem elmondtam, de azért elmondom megint), hogy az alkalmazott fotózást kell tanulni, mert vannak szabályai. A szubjektív, szuverén művészetet is lehet tanulni, sőt kell is tanulni, de nincsenek szabályai, annyira tág. Technika szabályai vannak, minthogy az olajfestésnél az, hogy hogyan kell higítani a festéket. Más művészektől el lehet lesni, el lehet tanulni dolgokat. A szakmai fogásokat és eszközöket, amit művészetben használnak, semmiképpen sem szabad összekeverni a szabályokkal. A szkmai fogások, eszközök, technikák, megoldások nem egyenlőek a szabályokkal. Ennek az összekeveréséből aztán nagy viták szoktak születni.

"miből gondolod, hogy ami nem alkalmazott fotó, az már rögtön művészet?" 

Először tisztázzuk, mi az, hogy művészet. Nem fog sikerülni, most megmondom.

Tényleg nem akarok ezen vitatkozni, ez különben is a sportfotózás szaktopikja, ami inkább alkalmazott, dokumentáló jellegű fotózási ág.

tehát felesleges a fotózást (vagy bármilyen más művészetet) tanulni, mert mindenki szuverén művész, magától jó minden úgy ahogy neki jól esik csinálni és senki ne akarjon semmit a másikra kényszeríteni, mert tudja mindenki magától is, hogy ő mit akar csinálni?

amikor ezeket a gondolatokat megfogalmazod, te mégis egy csomó szabályt betartasz. formális logika, érvelés, nyelv, nyelvtan, stb. azért teszed, mert ha a gondolataid csak úgy próbálnád megosztani, hogy "iadhfaldjfélwejfélqwejflkqjweáfjwqe pofjqwepof qwope" akkor jóval kevesebben értelmeznék úgy, ahogy te szeretnéd. tehát szükséged van a mások által ismert és alkalmazott közös szabályokra, hogy megértesd magad.

miből gondolod, hogy ami nem alkalmazott fotó, az már rögtön művészet? miből gondolod, hogy aki lefényképez valamit (mondjuk az általad emlegetett téglarakást), az felétlenül művészi tartalmat akar közölni? miből gondolod, hogy ha (szigorúan csak mások szerint) rosszul fényképezte le, akkor azt ő azért csinálta, mert szuverén művészként pont úgy tartotta jónak és nem csak merő tudatlanságból tette úgy, mert eszébe sem jutott belegondolni, hogy hogyan kéne ahhoz csinálnia, hogy azt érje el, amit ő szerente?

a fotó a vizuális kommunikáció egy formája. minden kommunikációnak meg vannak a maga szabályrendszerei, ezek teszik az üzenetben kódolt közlést mások számára értelmezhetővé. fel lehet rúgni a kommunikáció megszokott szabályait, hogy azzal új közlésformát, másfajta kifejezésmódot, új kódrendszert vagy egyedi hatásokat érjünk el. de túlságosan eltérűnk a már ismert szabályoktól, rendszereketől, akkor az új kódrendszer megfejthetetlenné válhat. ez akár cél is lehet, de továbbra sem elhanyagolható kérdés, hogy van-e valós szuverén akarat a kódrendszertől való eltérés mögött, vagy a készítő egyszerűen csak lusta volt venni a fáradtságot, hogy megtanulja, hogy tud mások által értelmezhető dolgot alkotni.

nem biztos, hogy mindenkire rá kell kényszeríteni, hogy csak a szótárban már létező szavakat használjon és minden nyelvtani, logikai, illem és egyéb kommunikációs szabályt betartson, de ha valaki azt akarja, hogy mások tudjanak mit kezden a közléseivel, pláne ha azt akarja, hogy legalább nagyjából úgy értelmezzék, ahogyan ő, akkor nem árt ismernie az alapvető szabályokat, dekódolási sémákat, hogy el tudja dönteni, hogy a szándékai eléréséhez neki szüksége van-e rájuk, vagy sem.

amit te a szuverén művészet védelmében felvetsz, az kb egyenértékű azzal, hogy ne erőltessük a nyelvtani szabályokat, mert hadd fejezze ki magát mindenki olyan karaktersorozatokkal, amilyenekkel akarja. ennek a nézetnek lehet is létjogosultsága, de ha minden nyelvtani szabályt totálisan kiiktatunk, akkor elég hamar eljutunk arra a pontra, hogy totál nem értjük meg egymást. és amikor nem csak szuverén művészi önkifejezésről van szó, akkor ez komoly problémákat okozhat.