Zsoldos Attila opponensi véleménye Szőke Béla Miklós akadémiai doktori értekezéséről.
Vastaggal amit Autocrator Autenthicus jelzés (három pont) nélkül kihagyott, dőlttel szedve, amit meghamisított:
"Végezetül arról a kérdésről kell szót ejtenem, amelyben a leghatározottabban tér el véleményem, jelesül a Brezalauspurc mellett 907-ben vívott csata helyszínének azonosításáról (285–290.). A helynevet egy kortárs salzburgi évkönyv tartotta fenn, s nagyon hasonló névalak – Braslavespurch – olvasható a 16. század elején dolgozó bajor Aventinus jegyzetei között is, akinek a másik művében, a Bajor Évkönyvekben szereplő utalások alapján egyértelműnek látszik, hogy a helynév a mai Pozsonyt (Bratislava, Szolvákia) takarja. Mindezek alapján a téma kutatóinak többsége kétségtelennek tartja, hogy a mai Pozsony területén a Karoling Pannónia utolsó védelmezője, Brazlav erődöt épített – ez volna Brezalauspurc –, s a csata ennek közelében zajlott. Ezzel az állásponttal szállt szembe a déli Morávia erősen vitatott elméletének megalkotója, Boba Imre, aki a Brazlav székhelyéül szolgáló várral, azaz Mosaburggal azonosította a csata helyszínére utaló helynevet. A disszerens – anélkül, hogy a déli Moráviát illetően is követné Boba elgondolását – maga is erre az eredményre jut. Álláspontja alátámasztására, ha jól értem, a következőket hozza fel: (1) Aventinus esetenként »a hasonló nevű történeti szereplők és helyszínek neveit összekombinálja […]. Ez történik most is, amikor a Pannónia Karoling-kor végi történetének egyik főszereplője, Brazlav, és a forrásokban Breslavnak is írt I. Břetislav […] cseh fejedelem neveiből képzett helyneveket egynek tekinti« (286.); (2.) vitatja a disszerens, hogy Brezalauspurc a pozsonyi várhegyen épített erőd lett volna, mivel több adat is megerősíti, hogy a morvák »ellenállás nélkül tudtak pusztítani« Pannóniában (288.); (3.) Brezalauspurc névadója ugyan valóban Brezlav, de a helynév Mosaburgra utal, amelynek »Brazlav 907-re már valószínűleg több – de a források alapján is már a második – évtizede […] ura«, és így a ’Brazlav vára’, azaz Brezalauspurc, »jelzős szerkezet állandósult szókapcsolattá szilárdulhatott« (289.); s végezetül (4.) »mivel 907-ben Mosaburg megnevezésére a Brazalauspurc~Braslavespurch nevet használják, okkal tételezzük fel, hogy ekkor még mindig Brazlav Mocsárvár ura«, s a támadó sereg éppen azért törekszik itt összecsapni a magyarokkal, hogy az ő tapasztalatait is hasznosítsa (290.). A disszerens álláspontját magam nem találom meggyőzőnek.
Az álláspontot magam nem találom meggyőzőnek. Az, hogy Pozsony azonosítása Brezalauspurckal Aventinus I. Břetislav cseh fejedelem nevét felhasználó leleménye lenne, azért nem látszik valószínűnek, mert Pozsony közismert 1052. évi ostromáról szólván az Altaichi Évkönyvek Preslawaspurch néven említi a várat, ami elég világosan bizonyítja, hogy Pozsony nevének egy Brazlavra utaló változata már a 11. század második felében is létezett, s ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy Aventinus az Altaichi Évkönyvekből merítette-e ezt a nevet vagy valamely salzburgi forrásból. Az a feltételezés, hogy az Aventinus és az Altaichi Évkönyvek által használt, egybecsengő névalakok valamilyen összefüggésben lehetnének I. Břetislav cseh fejedelem nevével, alig hihető, tekintettel arra, hogy Břetislav soha nem birtokolta Pozsonyt, s igazolhatóan csak 1042-ben fordult meg ott, amikor részese volt III. Henrik császár magyarországi hadjáratának. Pozsony várát azonban akkor még a német sereg érkezése előtt felégették a visszavonuló magyarok – egy másik, szintén ezen hadjáratról tudósító beszámoló szerint a német sereg dúlta fel –, így nehezen képzelhető el, hogy a cseh hercegről nevezték volna el az éppen nem létező várat.
Abban, hogy Brazlav brezalauspurci építkezésének nincs nyoma az írott forrásokban – ellentétben Ennsburg 900. évi megerősítésével –, magyar medievistaként semmi meglepőt nem látok, hozzászoktam ahhoz, hogy a várak a legritkább esetben tűnnek fel forrásaikban építésük idején, létükről rendszerint akkor szerzünk tudomást, amikor – meglehetősen esetlegesen – először említik azokat. Az pedig, hogy a morvák Brezalauspurc felépítése ellenére is szabadon garázdálkodhattak Pannóniában, megint csak magától értetődő, hiszen egy erősség csak akkor állítja meg a támadókat, ha azok ostromolni kezdik.
Végül pedig az, hogy Brezlav még 907-ben is ura lehetett volna Mosaburgnak, azért hihetetlen, mert nincs ok kételkedni abban, hogy a magyarok legkésőbb 900-ra az egész Kárpát-medencére kiterjesztették uralmukat. Nem mond ellent ennek az sem, hogy »egyelőre nincs régészeti nyoma« annak, hogy ennek során Mosaburg károkat szenvedett volna (2081., 1784. sz. jegyz.), hiszen akkor, gondolom, a Mosaburg környékére lokalizált 907. évi harcoknak szintén nincs régészeti nyoma, ami – tekintve, hogy mégis csak egy igen jelentős ütközetről van szó – több mint különös. Magam tehát úgy látom, továbbra sincs ok kételkedni abban, hogy a brezalauspurci csatát a mai Pozsony térségében vívták meg." |
