|
|
A hozzászólás:
 |
Nuca.
2014-07-27 10:11:58
|
14
|
Az elkerülő személyiségzavar szerintem több, mint a társas helyzetekben való nem megfelelés, bár nyilván ott van a háttérben mindig. Különben mi különbözteti meg a szociális fóbiától? Mondjuk az, hogy annyira beépült a szégyenérzet, hogy azt gondolja, nem képes olyan dolgok elvégzésére sem, amelyekben nem szerepelnek igazán mások, tehát mondjuk otthon képezhetné magát, de aztán legyint, mert úgysem képes rá, és mi van, ha kiderül, hogy tehetségtelen. Ebben most a saját félelmeimet írom le.
Az otthoni házimunkától kezdve... tulajdonképpen Pató Pál úr is elkerülő személyiségzavaros. :) Hogyan gyógyítanánk meg őt?
A nehézség nálam az, hogy alapvetően reaktívan élek, jön egy impulzus egy embertől, és ha az kellően erős, mondjuk valamilyen szankció van kilátásban, ami már átlépi az ingerküszöbömet, akkor vagyok hajlandó csak megmozdulni. Bár küzdök ez ellen. |
|
Előzmény:
 |
Raceman
2014-07-21 22:38:31
|
1
|
"Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben szociális gátoltságban, ill meg nem felelés érzésében és a negatív megítéléstől való túlérzékenységben megnyilvánuló általános sajátosság: 4 vagy több az alábbiakból: (1) a jelentős interperszonális kapcsolatokkal járó foglalkozásokat kerüli, a kritika, negatív visszajelzések vagy a visszautasítás miatti félelmében (2) nem hajlandó emberekkel kapcsolatba kerülni, hacsak nem biztos előre abban, hogy kedvelni fogják (3) intim kapcsolatokban zárkózott, mert fél a megszégyenüléstől vagy nevetségessé válástól (4) túlzottan lefoglalják azok a szociális helyzetek, ahol bírálták vagy elutasították (5) a számára új társas helyzetekben gátolt, a meg nem felelés érzései miatt (6) önmagát alkalmatlannak, személyesen nem rokonszenvesnek, másokhoz képest alárendeltnek látja (7) szokatlanul visszautasító a személyes kockázatok vagy új tevékenységek vállalásában, mert azok zavarba ejtően igazolhatják félelmeit"
Egy másik meghatározás:
"Az elkerülő személyiségzavarral küzdő egyént rendkívül erős szorongások gyötrik, túlérzékeny, szinte mindentől, mindenkitől tart, apróságok miatt fél (például attól, hogy megszólják a ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy véleménye miatt bírálni fogják). Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől egyre inkább visszahúzódik. Állandó kisebbségi érzések gyötrik, épp ezért kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasítás miatti félelmében inkább elkerüli az embereket, tehát tényleg magára marad. Mindenkitől teljes mértékű elfogadást vár el, csak olyan kapcsolatban tud élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez."
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|