"Kora felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben szociális gátoltságban, ill meg nem felelés érzésében és a negatív megítéléstől való túlérzékenységben megnyilvánuló általános sajátosság: 4 vagy több az alábbiakból: (1) a jelentős interperszonális kapcsolatokkal járó foglalkozásokat kerüli, a kritika, negatív visszajelzések vagy a visszautasítás miatti félelmében (2) nem hajlandó emberekkel kapcsolatba kerülni, hacsak nem biztos előre abban, hogy kedvelni fogják (3) intim kapcsolatokban zárkózott, mert fél a megszégyenüléstől vagy nevetségessé válástól (4) túlzottan lefoglalják azok a szociális helyzetek, ahol bírálták vagy elutasították (5) a számára új társas helyzetekben gátolt, a meg nem felelés érzései miatt (6) önmagát alkalmatlannak, személyesen nem rokonszenvesnek, másokhoz képest alárendeltnek látja (7) szokatlanul visszautasító a személyes kockázatok vagy új tevékenységek vállalásában, mert azok zavarba ejtően igazolhatják félelmeit"
Egy másik meghatározás:
"Az elkerülő személyiségzavarral küzdő egyént rendkívül erős szorongások gyötrik, túlérzékeny, szinte mindentől, mindenkitől tart, apróságok miatt fél (például attól, hogy megszólják a ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy véleménye miatt bírálni fogják). Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetektől egyre inkább visszahúzódik. Állandó kisebbségi érzések gyötrik, épp ezért kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasítás miatti félelmében inkább elkerüli az embereket, tehát tényleg magára marad. Mindenkitől teljes mértékű elfogadást vár el, csak olyan kapcsolatban tud élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez."
|