Keresés

1993-ban jártam a Verdun-i csatatéren. Majdnem 80 (nyolcvan) évvel a csata után. Még akkor is (1993-ban!!!) rendkivül nyomasztó látvány volt. A gránáttölcsérek még mindig jól látszottak, persze benőtte őket a fű. Jártam Douamont erődjében is, meg megnéztem a csontkamrát is Douamont mellett. A mészárlás mértékére jellemző, hogy a csontkamra olyan 100-120m hosszú lehet és kb húsz méter széles. A mélységét nem tudom. A szuterén része volt kialakitva csont kamrának, be lehetett látni az ablakokon. Gyakorlatilag a járda szintjéig föl volt töltve olyan csontokkal, csontdarabokkal amiket nem tudtak azonositani. Elméletileg a robbanóanyagot már addigra összeszedték, de senkinek se volt kedve lemenni a kijelölt utakról. Épitettek egy új múzeumot, ki volt irva, hogy a múzeumban kiállitott tárgyak abból a gödörböl kerültek ki amit a múzeum alapozásának ástak. Stb.

Nagyon durva lehetett.

S a háború millióknak okozott maradandó sérülést (nem csak testileg, de lelkileg is).

Német katona csontváza fekszik Beaumont Hamelnél egy bunker bejárata előtt. A Somme folyó környéki csatákban a brit, francia és német veszteségek elérték az 1 200 000 főt.(Fotó: Lt. Ernest Brooks angol hadifotós / IWM)

Tízezer holttest nem tesz jót a morálnak

Az első világháborút még ma is övezi némi romantika, pedig milliók haltak meg a lehető legborzalmasabb módokon. A harctéri fotósok ezt bemutató felvételeit nagyrészt elpusztították, de erőteljes képekből így is maradt néhány. Tovább »

forrás: Index.hu