tegnap már akartam hosszan írni erről, hogy én hogy láttam.
1) németek: azt ugye viszonylag régóta tudjuk, hogy beleszerelmesedett abba a stílusba, amivel Guardiola elintézte az idén a Bayernt: rövid passzok, félpályáig feltolt védelem, bizonyos tekintetben még unortodoxabb lett tőle, hiszen kezdetben szélsőhátvédeket sem játszatott. Nem nagyon érdekelték az olyan intő jelek, mint a hobbitok tavalyi, vagy a Bayern idei elég sima kiesése a BL-ben. Sőt, a spanyolok 5:1-ezése sem. A németek gyenge játéka miatt aztán a franciák elleni meccsre azt legalább belátta, hogy Lahm mégis jobb jobbszélen.
A tegnapi meccsen azért kiütköztek ennek a gyenge pontjai:
- Höwedes balhátvédként játszatása miatt azon a oldalon hiányzott a szélsőhátvéd a széljátékhoz. Ezt időnként kompenzálták azzal, hogy Kroos lépett oda helyette, de neki elsősorban mélységi irányítóként kellett osztogatnia. Elég nagy csavar azonban, hogy a gól végülis a baloldalról született, de ehhez Hövedes nem kellett. :)
- eléggé unorthodox volt a Khedira - Kramer csere, ameddig Kramer a pályán volt, a német középső középpályás védekezés hatékonysága eléggé gyenge volt. Szerencséjükre hamar le kellett cserélni. Schürrle balszélre ment, Özil Kroos helyére, Kroos pedig vissza Schweinsteiger mellé. Ez sokat javított a német védekezésen.
- ragaszkodás bizonyos emberekhez: Özil az egész VB-n nem mutatott sokat, Klose 36 évesen már ütötte meg azt a szintet, amit kellett volna.
- hiába hozott el játékosokat, nem játszatta őket, pedig megoldást jelenthettek volna a csapat szerkezeti problémáira (Durm, Grosskreutz, Draxler). Nyilván egy döntőben kezdetni, vagy játszatni őket először szintén eléggé unortodox lett volna. A válogatási elvei is erősen kritizálhatók, mind ebben, mind a kezdő kijelölésében egyértelműen a bayern-t favorizálta.
Ha létezett taktika, amire a németek alapozhattak volna, az sokkal inkább a Heynckes féle Bayern tavalyi játéka volt.
2) az argentínok:
Sabella kapcsán mindenki arról írn, hogy "mennyire jól összerakta a védekezést". Tekintve, hogy az argentínok játékosállománya azért lényegesen komolyabb, mint egy 10 emberrel védekező Costa Rica-é, vagy a többi kiscsapaté, ez nem volt egy nehéz dolog. Viszont a csapatnak nem volt semmilyen támadójátéka, a védekezésnek meg a döntőt leszámítva náluk gyengébb játékosállomány ellen kellett működnie.
Az argentín "csodavédekezés" gyakorlatilag arról szólt, hogy négy hátvéddel, két vkp-ssal, meg a visszazáró szélsőkkel védekeznek úgy, hogy ezek a játékosok soha nem lépnek feljebb, mint az ellenfél csatársora. Ez a dolog azonban több ponton hibádzott. Egyrészt az argentínoknál a szélsővédők soha nem léptek fel a támadásokhoz. Tekintve, hogy Zabaleta azért szintén a szűk világelitben van a posztján, ez elég nagy pazarlás volt. Másrészt a két kezdő szélső még csak - csak visszazárt, de a Lavezzi - Agüero csere után Agüreo nem. Így a két négyesláncból egy négyes, és egy hármaslánc lett, ami viszont szélen már eléggé sebezhetővé tette az argentínokat, ha eltolódtak egy oldalra. Az argentín védelem bal oldala már ez előtt sem igazán bírt a Müller - Lahm jobboldallal, viszont a másik gigász, Lőw, nem épített különösebben erre, vagy ez legalábbis nem játszott túlzottan a játékukon. Harmadrészt ebben a felállásban nem volt mélységi irányító, vagy olyan játékos, aki képes pontosan indítani az elől maradókat, így az argentín helyzetek nagyjából abból adódtak, hogy a német védelem nagyot hibázott. Úgyhogy nekem ez az egész nem "jólszervezett védekezés volt", hanem egy eléggé elképzelés nélküli defenzív játék nem megfelelően kiválasztott játékosokkal. Ebből a felállásból nagyon hiányzott Di Maria, aki - ameddig játszott - lényegében a mélységi irányító volt, hiába játszott papíron szélen.
Az argentín támadójáték meg még ennél is egyszerűbb volt, valószínűleg az lehetett a taktikai utasítás, hogy "világklasszisok vagytok, tudjátok mit kell tennetek" á la sanyibá. Messi és Higuain viszont kölcsönösen kioltották egymást, Agüero beállása után pedig már hárman zavarták egymást, ezen a Palacio - Higuain csere sem változtatott. Kontracsapatok ezzel szemben igen ritkán játszatnak több, mint egy csatárt, ha igen, akkor is gyökeresen eltérő karakterűeket. Messi, Higuain és Agüero lényegében egy poszt, szóval hármuk közül leginkább egynek kellett volna csak a pályán lennie, és helyettük szélsőknek. Azonban ez már csak azért is problémába ütközött, mert nemigen voltak ilyenek az argentín keretben Lavezzin kívül. Ez egyébként kicsit érthetetlen volt nekem, hogy ennyire egysíkúan lett a keret összerakva. A játékuk esetleges jellegét meg szvsz elég jól mutatja, hogy nem igazán látszottak szerepkörök, mindenki játszotta, amihez legjobban értett, ez pedig számomra arra utal, hogy Sabella kb. Sunyibá szintjén mozog. Az argentínok tehát leginkább azzal hozták a meccseiket, hogy jó a játékosállományuk, nem pedig a vezetőedző taktikai zsenialitása miatt. |