Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2014-07-08 09:12:10 488

én is örülök amikor ír valaki, mert néha annyira egyedül vagyok ezzel az érzéssel. sőt, nem néha.

nem tudok igazán senkivel beszélgetni erről.

ezért szoktam azon is csodálkozni, hogy ahhoz képest, hogy mennyi rákos beteg van, ahhoz képest

döglődnek az ezzel kapcsolatos topikok, vagy ha kérdez valaki valamit a topikokban, senki nem válaszol rá, szóval furcsa.

gyászolós topikkal se nagyon lehet találkozni, itt is rákerestem anno és csak bedöglött vagy használhatatlan topik van ezzel kapcsolatban.

úgy látszik még mindig tabu ez a téma.

na, ez egy kicsit off volt.

 

a ma reggelem is elég nehezen indult és még rátettem egy lapáttal mert elkezdtem anyukám csecsebecséi között

kotorászni és olyan aranyos dolgokat találtam, hogy egészen elkeseredtem:):(.

 

 

Előzmény:
tabátos1 Creative Commons License 2014-07-07 19:51:29 485

Drága neo és kék nyúl!

Nekünk annyira egyformák az érzéseink, álmaink, gondolataink, hogy csak ismételni tudnám soraitokat.

Biztos azért, mert a fájdalmunk, gyászunk is ugyanaz. Ugye, hogy ez nem lehet véletlen? Én is TUDOM, hogy Anyukám sokszor itt van velem. Szól hozzám, és én válaszolok, vagy ugyanúgy mondok Neki valamit, és ez olyan természetes.

Mindegy, hány évesen halt meg a testük, mindegy, menyi idő telt el azóta, a lényeg nem változik.

Ölyan jó, ha néha olvashatlak Benneteket!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!