A nagybátyáméknak volt ilyesmi sziámija. Nőstény macska volt és ha elmentünk hozzájuk vendégségbe, rögtön a szekrény alá bújt. Ha megpróbáltunk megsimogatni, harapott, karmolt, fújt. Igazi vadállat volt az idegenekkel, de a gazdáival nem.
Nekünk fókajegyű sziámi fiú cicánk van, 8 hónapos, nincs kiherélve sem. 2 hónapos korától velünk van. Olyan szelíd, aranyos, barátságos, hogy kenyérre lehet kenni. Nem fél senkitől, a vadidegenektől se. Mindenhova követ minket (még a WC-re is:), felugrik a vállunkra, egy ágyban alszik velünk, nyalogatja a hajunkat. Más macskákkal is remekül kijön, játszik velük.
Úgyhogy nem tudok segíteni. De szerintem nemcsak nevelés kérdése a dolog, hanem talán genetika is. Az agyontenyésztett, belterjes egyedek könnyen lehetnek ideggyengék.
Az is nagyon fontos, hogy milyen hatások érik az első 3 hónapban. Ugyanis sok minden akkor alakul ki és örökre bevésődik, amit utána már csak nagyon nehezen és kis mértékben lehet korrigálni.
Javaslom, hogy heréltesd ki, ha még nincs ivartalanítva. Már ha fiú macskáról van szó, mert nem írtad a nemét. |
