Keresés

Úgy látszik, a szürke barátok programozták át tehát az ország egyes vidékein, elsősorban rendházaik tágabb környezetében a keresztes zászló alá sereglők, így a parasztok és a Dózsához hasonló egyéb vállalkozó szelleműek agyát. Amikor Dózsa megindult Pestről, hogy megvíjon a törökkel, az említett körzetekben már folyt a lázítás, magyarán mondva radikalizálódott a hangulat. A pápa kihasználta  az oszmán fenyegetést, hogy egy azzal szemben összehozott hadjárat örve alatt elmozdíthassa Bakóczot Rómából, az obszervánsok pedig megint másra használták ki a toborzást. Sajátos eszméikről Szűcsnél lehet olvasni.

Szűcs kimutatja, hogy miközben Dózsa a török ellen indult, a jellegzetes szürkés kámzsájukról "cseri" barátoknak (vö. orosz серый) hívott obszerváns ferencesek már javában lázították a népet. Nem véletlen, hogy a felkelés legnagyobb gócpontjai a cseri-kolostorok tágabb körzeteiben voltak. Dózsa alvezérei, így maga Lőrinc pap is az obszerváns szerzetesek közül kerültek ki. Ők voltak, akiket Bakócz a keresztes had szervezésével megbízott, és velük is "fújatta volna le" az egész akciót, de már későn.

A "cseri barátokról", vagyis az obszerváns ferencesekről és Dózsa melletti szerepéről meg itt van Szűcs Jenő tanulmánya:

http://archivum.ferencesek.hu/letoltes/irodalom/Szucs_Ferences.ellenzeki.aramlat.pdf

"A kutatás mai állása szerint a mezővárosi polgárság és a gazdag, árutermelő falusi parasztréteg alkotta a parasztháború bázisát." Emellett a marhakereskedő hajdúk is velük tartottak. A hangulathoz jelentősen hozzájárultak az említett ferencesek társadalomkritikus prédikáció, a székely Dózsának meg olyan ötlete támadt, hogy a székely szabadságot szépen kiterjeszteti a jobbágyságra. A jobbágyok királypártiak maradtak, de az uraik hatalmával, hogy is mondjuk, kezdeni akartak valamit.