Sziasztok,
Tudjátok elkeserítő volt ezt a fórumot olvasni. Ma eszembe jutott, hogy szociopata vagyok, hát nézzünk szét a neten, mit írnak rólam. Ez az oldal is feljött a keresések között, na lássuk. Olvastam az elejét, a végét, a közepét, és szinte mindenhonnan csak a gyűlölet, az undor folyik. Alig találtam olyan hozzászólást, aki türelmes vagy megértő lett volna. Persze elhiszem, hogy akit kegyetlenül megszivattak, az elveszti a hitét, de akkor mitől várja a helyzet javulását? Nem akarom felmenteni a szociopaták népes táborát, mert aki bűnös, annak lakolnia kell vétkeiért. De ettől nem lesz jobb a helyzet. Főleg mert ahogy mindenhol leírták, a szociopaták nem tanulnak a hibáikból, és az elkövetésükért kiszabott büntetésből. De "elméletileg" a nem szociopatákban van annyi együttérzés, hogy nem akarják elpusztítani a másik tábort, de azért a kirekesztés mindenekfeletti prioritást nyer. Viszont a kirekesztettek olyanok, mint a kaméleonok, úgyis beszivárognak és tönkreteszik az "egészséges" emberek csoportját. Akkor viszont minek a várfal, ha szellemként suhannak rajta át az üldözöttek népes seregét sokasító végtelenszer elátkozott szociopaták? Konstruktív hozzáállást sehol sem láttam. A legtöbb, ami összejött, hogy "Hát, szociopata vagy, fogadd el, ne alapíts családot, ne keress barátokat, menj el Robinson szigetére, ahova vigyél magaddal egy Wilson röplabdát és éld le vele az életedet!" Na de kérem, ha annyi érték van a várfalon belül, akkor hogy-hogy nem jut el a várban élők fallal körülvett agyába az a gondolat, hogy mi lenne, ha a kirekesztettek is részesülnének ebből a jóból. Huhh, ehhez már együttérzés is kell, na meg egy kis intelligencia. Nem mondom, hogy egyedül sikerült, de beláttam, hogy egy 6-7 éves gyerek szintjén van az EQ-m, ami siralmas. De vágyom a társaságra, és az eszem tudja, hogy jobb lenne a lelkemnek - főleg, mert felnőne -, ha sikerülne egy szerető közegben élnem, de mindezt egyedül kell végigcsináljam, mert ha szellemlétem helyett alakot öltök, akkor leengedik előttem a kapurostélyt. |
