Thietmar merseburgi püspök – a veszprémvölgyi görög nyelvű oklevéllel egyetértésben – Pannónia királyának nevezi Vajkot, és elárul pár érdekes dolgot a szüleiről:
Habuit hic quandam urbem in confinio regni suimet et Ungariorum sitam, cujus erat custos Procui senior, avunculus regis Pannonici, a suis sedibus ab eodem, ut modo, antea expulsus. Qui cum uxorem suam a captivitate non posset absolvere, gratuitu nepotis sui quamvis inimici, suscepit eam ex munere. Numquam audivi aliquem, qui tantum parceret victis; et ob hoc in civitate superius memorata, sicut in caeteris, sedulam Deus eidem concessit victoriam. Hujus pater erat, Dewix nomine, admodum crudelis et multos ob subitum furorem suum occidens. Qui cum christianus efficeretur, ad corroborandam hanc fidem contra reluctantes subditos sevit, et antiquum facinus zelo Dei exestuans abluit. Hic Deo omnipotenti variisque Deorum inlusionibus immolans, cum ab antistite suo ob hoc accusaretur, divitem se et ad haec facienda satis potentem affirmavit. Uxor autem ejus Beleknegini, id est pulchra domina, sclavonice dicta, supra modum bibebat, et in equo more militis iter agens, quendam virum iracundiae nimio fervore occidit. Manus haec polluta fusum melius tangeret et mentem vesanam pacientia refrenaret.
Bátor Boleszlávnak "előbbi területén volt egy nagy vára saját országa és Hungária végein, melynek őrzését Prokuj főúrra, Pannónia királyának avunculusára bízta, kit a király székéből, úgy, mint most, régebben is elűzött. Feleségét a fogságból nem tudta kiszabadítani, ajándékul kapta meg azt neposa kedvességéből, jóllehet ellenségek voltak. Sohasem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyőzötteket. Ezért Isten újra és újra győzelmet adott neki, nemcsak a fent említett váron, hanem másokon is. Atyja, Dewix igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerősítéséért, és a régi bűnt az Isten iránti buzgalomtól felbuzdulva elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de [más] istenségek különféle hiú képzeteinek is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse. Felesége, Beleknegini, azaz szlávul mondva szép úrasszony pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat, egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt. Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s őrjöngő lelkét türelemmel megfékezné." |
