Kedves Hozzászólók! Rettenetesen hálás vagyok az itt leírtakért.
Néhány hónappal ezelőtt én is a tapasztalás folyamába léptem. Megismertem valakit és megszerettem.
Megszerettem fantasztikus humora, rendkívüli kommunikációs készsége, „jó dumája” miatt, mert intelligens, művelt, tájékozott, olvasott, gyors észjárású, világotjárt, több nyelven beszél, ritka madárfaj, olyan, akiben egy mély érzésű, empatikus, jószívű, érett férfi, jó apa is lakik. Hasonló életutat jártunk be, hasonló az értékrendünk. Bármikor bármiről tudok vele beszélgetni, legyen szó a fizikai törvényeiről, kati szórendről, , fotózásról, aktuálpolitikáról stb.
DE.
Benne lakik a ”Gonosz”. Ez olyan dolgokban nyilvánul meg, hogy váratlan helyzetekben „elborul”, kötekedő lesz, agresszív, megalázó, sértő. Nemcsak velem, hanem általában azokkal, akik hozzá közel állnak, szellemi vagy lelki társai. Fakadhat ez a céltalanságból, karriernélküliségből, önellátásra való képtelenségből, impotenciából, szeretethiányból adódó frusztrációból vagy irigységből. Mindehhez társul beteges féltékenység, számomra szokatlan szexuális képzelgések, az öröm, hogy mások előtt alázhat, sanyargathat, nyomoríthat. Mindezt persze addig teheti meg, amíg hagyom.
Édesapjával saját bevallása szerint is rendkívül „terhelt” a viszonya, édesanyával mára már baráti, azonban kisgyermekkorában anyja alig nevelte, néhány hónaposan bölcsődébe adta, rokonok nevelték…konfliktusos, értelmiségi szülők a háttérben, rendezett családi életet élő testvér…és sok-sok kérdés.
Mint írtam paradoxon a helyzet, mert érzem, hogy szeret, tisztel, becsül azért, mert hasonló az értékrendünk, a gondolkodásunk, mert sikeres vagyok a munkámban és egyedül is megküzdök a problémáimmal, gyerekneveléssel…Ezt sokszor hallom is tőle, már-már imád. Nagyon sokat beszéltünk az általam róla felállított diagnózisról - velem ellentétben pszichológiát is tanult, ezért persze látszólag nem fogadja el a véleményemet. Tegnap megkérdeztem tőle, hogy tudja-e mit jelent az, hogy szociopata. Meglepte és szerintem értette is nagyon jól a célzást, bár annyi volt a megjegyzés, hogy örül, annak, hogy szélesítem ismereteimet … Kértem többször, hogy menjen orvoshoz, erre nagyjából az volt a válasz, hogy a vegyszerek nem segítenek, vagy a természet gyógyít meg, vagy saját magadat gyógyítod meg …
Ahogy egyre közelebb kerültem hozzá sejtettem, hogy valami nincs rendben. Elindultam a személyiségelemzésben a skizofrénia, kezeletlen depresszióból kialakult mániás depresszió felé, rendkívüli alkotókészsége és képessége, illetve kommunikációs és meggyőzőkészsége miatt. Nem vagyok pszichológus, és biztos vagyok benne, hogy vannak „határbetegségek” vagy „rokonbetegségek”, átfedések, fokozatok. A végeredmény ugyanaz: ezek az emberek tönkreteszik a saját és családjuk, környezetük életét.
Szeretnék segíteni neki, maga miatt. Azért van bennem a hit, hogy változtatni lehet a fennálló helyzeten, mert látom, hogy ő maga is szeretné. Hogy mennyire van benne akarat, azt sajnos nem tudom. Van kiút? |
