Szia Ernő!
Anyámnak ugyanez a baja,én csak agybajnak hívom,hasonszőrűeknek ideggyogyó garantált.
Neked kedves irányításkényszered van,valószínű hogy az anyatejjel szívtad magadba ahogyan én is,gyerekkorban kiszolgáltatott az ember a szülei hülyeségeinek.Ez van...túl sokat vállalsz magadra...túlzott felelősségvállalásra gondolok.Tisztáznod kellene mi tartozik a hatókörödbe és mi nem...
Felvázolom...
A napi rutinba kapaszkodsz,mert csak abban bízol,bármilyen spontán dologtól pánikolsz,mert akkor kicsúszik az irányítás a kezedből és felborul a biztonságod.Gondolom az érzelmeidet és indulataidat is kontrollálni akarod.
Mondok valamit,ami nekem segít...Ez a fajta biztonság csak illúzió,mert az élet nem más mint egy jól szervezett spontán káosz,te meg ennek állsz ellen.Bizalom kellene a belső órádban,nem késel le magadról... ;) Tök jók azok az ösztönök,abban is meg lehet bízni!
Figyi... Gondoltál már arra,mi lenne ha fél órát késnél a munkahelyről és kirúgnának?Lehet még aznap találnál egy jobban fizetőt,vagy ha véletlenül 2 órával később mennél ebédelni,és pont akkor botlanál bele a nagy Ő-be?...Sose lehet tudni...Tudatosan kellene felvállalni a bizonytalanságot,akkor eltűnik a félelem (idegesség).
Engedd be a káoszt!Meggyógyít...
Bocs hogy ideírtam,de éppen depressziós vagyok és figyelemre vágyom, lehet hogy elküldöm e-mailbe is... ;)
|