Szia.
A stílusát is szerettem.
Nem lehet neki siránkozni, sajnáltatás céljából, de vsz ez csak jó.
Jó a 'pszichológiája' a dokinak, ezt is csíptem benne.
Volt ott is nyafi picsa, aki sajnáltatni akarta magát...de azt senki nem kedveli.
Én csütörtök reggel mentem be, délben műtöttek.
Vasárnap délelőtt mehettem haza.
Az első éjszaka volt rossz, szokatlan volt a számon venni a levegőt.
A másodikra ez sem jelentett gondot.
Nekem az orrom saccper szelelt, a műtétet az indokolta, hogy gyerekkorom óta vissza visszatérő arc és homloküreg gyulladásom volt...a sövényferdülés miatt az ütegekből a váladék nem tudott ürülni.
A ct-n megmutatta a doki, olyan s'kanyar volt az orrsövényemben, hogy csak...
Én készültem a műtétre, vitaminokkal, béres cseppel turbóztam a szervezetem már előtte két héttel...a gyorsabb felépülés reményében.
Hogy emiatt-e, sosem tudom meg, de vasárnap a doki igen meg volt lepve, a seb alig látszódott, meg is jegyezte, hogy bitang gyorsan gyógyul.
A tamponkivételtől nagyon féltem...mindenki azzal ijesztegetett.
Rengeteg folyadékot ittam a kórházban...igaz, fél óránként jártam a mosdóba, de lehet, hogy ez segítette a váladék termelését is: az első alkalommal, mikor csak lazítani akart a tamponon a doki, konkrétan az egész kicsusszant az egyik oldalon.:-) :-)
Dehogy fájt...úgy csiklandozott, folyt a könnyem.
Szóval iszonyatosan megkönnyebbültem.
Az orrom azóta tökéletesen szelel.:-)
A többit priviben. :-) |