Na, most mit mondjak? Tök jó.... És Mara, én mit mondjak? Kit szídjak, vagy kinek rójam, fel, hogy két hónapon múlt a boldogságom, hogy ne feküdjek le és keljek fel azzal az érzéssel, hogy csak 2 hónapot kellett volna kibírnia!!!! És hogy miért nem bírta ki?
Jó... jó... tudom... nem tudott rólam, túl késő volt, meg ilyesmi! Haragudtam is Istenre nagyon hosszú időn át. De mit érek vele?
Hosszú volt az éjszaka. Lázas vergődésem közben sok dolgon tépelődtem. Hogy sok mindent sejtek, sok mindent nem tudok és sokat tudni se akarok. De azt már tudom, hogy ez a topic reménytelenségem és kudarcom kútja – nem akarok tovább meríteni belőle. Volt itt a nyáron valaki: Otto, aki egy tiltó tábla miatt nem tudott teherautóval bejönni a városomba. Érdekes visszagondolni egyes megnyilatkozására, megjegyzésére. Ő írta azt is, hogy valószínűleg azért nem kaptam backstage passt, mert olyan valakihez került a kérésem, akinek nem vagyok szimpatikus. Igen, ezt tudom, s ez a valaki még abban is intézkedett (bár ki tudja, saját ötlet volt-e?), hogy minél messzebb kerüljek a koncerten a színpadtól…
A koncert szombaton volt, s én pénteken délután jártam a helyszínen, beleültem a székembe, amely a színpad rendező bal oldalával volt szemben, így éppen Roger szintetizátora lett volna előttem. Ám, amikor másnap este kerestem a helyem, meglepődve tapasztaltam, hogy új címkéket ragasztottak a székekre, de a szektor másik oldaláról kezdték a számozást, s ez azt jelentette, hogy az eredeti helytől kb. 20 széknyire kerültem, jóval túl a színpad szélétől. Ilyen gonosz húzásokkal szemben én úgysem tudom felvenni a versenyt – inkább eltemettem az álmomat, hogy valaha is találkozhassak pár percre ezzel a csodálatos művésszel. Beláttam, túl kevés vagyok hozzá. Nem ezen az éjszakán jöttem erre rá, s volt is már pár elszakadási kísérletem innen, de mindig „visszaestem”. Most új módszerrel próbálkozom; a szenvedélybetegeknek azt mondják: Ne azt akard, hogy soha többé! Csak azt tűzd ki célul, hogy a mai napod lesz „tiszta”. Aztán, ha a mából tegnap lett, s meg tudtad állni, hogy nem ittál, nem szívtál, nem szúrtál, akkor megint előtted van egy ma. De csak a ma! A tegnapokból pedig hetek, hónapok, évek gyűlnek össze. Nekem holnap kezdődik az első ma…
